Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A fájdalmak fényképésze (Első rész) --- 505. ---

2010.07.09

              A fájdalmak fényképésze (Első rész)   --- 505. ---

 

     A pénztárosnő már lezárni készült a kasszát, abban a nagyváradi

fényképészeten – ahol dolgoztam.

     Vígan fütyörésztem, s már a másnapi színes filmelőhívásra

gondoltam – amikor belépett egy szemmel láthatólag szép és csinos

nő a műterembe, alig néhány perccel még a záróra előtt…

     Fényképet rendelt – melyet ki is fizetett a pénztárosnőnél – majd

a fésülködőben nagyfokú készülődésbe kezdett – még a felvétel

megkezdése előtt, hogy majd kiborítson – ám ezt akkor még nem

tudtam. Magam közben betöltöttem a szükséges síkfilmet, míg ezalatt

a pénztárosnőnek letelvén munkaideje – sietve eltávozott.

     A műterem így hamarább bezárt, mielőtt a kép elkészítéséhez

hozzákezdhettem volna.

    Miután elkészült alanyom – bevezettem a műterembe, és

megkérdeztem, hogy milyen hangulatú – vagy beállítású képre

gondol(t)?

     Arra kért, hogy fényképezzem le a benne felgyülemlett

fájdalmakat – de a félválla is látszódjék, nyilván ez letakaratlanul.  

     Akaratlanul is arra gondoltam, hogy hoznom kell valami

folyadékgyűjtő edényt – amennyiben elerednének könnyei.

     Másfelől meg vigasztalni próbáltam, hogy a fotóműterem az

az öröm - a boldogság helye, és nem temetőkert.

     Nyomban meg is indultak könnyei – ugyanakkor a

könnygyűjtésre alkalmas fotóstál, még nem érkezett meg - a

szomszédos laborból.

    Egyik könnycseppet - csak követte a másik, s ezen könnymennyiség

csupán nőttön-nőtt, és a könnycseppek oly akkorára duzzadtak, hogy

már alig fértek ki a könnycsatornán – mindeközben hosszú percek sora

pergett le és el, s a felvétel még sehol…

     Próbáltam itatgatni könnyeit, ám ez sem használt. Tudattam vele, hogy

így képtelen vagyok elkészíteni a felvételt – mert még rám ragad a sírás,

és az evvel járó fájdalom. Javasoltam, hogyha lehetséges – úgy fáradjon be

holnap újból, és talán addigra megnyugszik valamelyest. Roppantul megértő

voltam – majd nem kis meglepetésemre meg avval állt elő kliensem, hogy

nem e aludhatna bent a fotóműterem öltözőjében? Jeleztem, hogy a szálloda

a szomszédos épületben van.

     Nagy késéssel bezárt a műterem, s megegyeztünk abban, hogy majd a

holnapi napon folytatjuk. Elköszöntünk egymástól, s megrendelőm elindult a

fájdalmak útján.

     Magam órámra pillantottam, s már éreztem, hogy megint elkésem az

Agglegényklubból – hol Frici bácsinak ígértem egy sakkjátszmát – ki igen

hamar leszedte királynőmet. Úgy állt a leszedett királynőm a sakktábla

peremén – mint a mindent magába foglaló fájdalmak jelképe.

     Majd legutóbbi alanyomra gondoltam – és arra, hogy mily nehéz is sor(s)a –

a fájdalmak fényképészének.   

 

--- Köszönöm, hogy elolvastál! --- Alapötlet: Sonkolyos (Szelek barlangja) –

Bihar megye (Partium) - Lejegyezve – buszon: Nádújfalu – Apci leágazás

2010. júl. 04, 06 – Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.