Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


--- Te vagy a hunyó ! ---

2010.05.15
l Gépház a riportban - képzelt riport a Gépteremből  Message List  
Reply | Delete   Message #182 of 340 < Prev | Next >
--- Te vagy a hunyó ! ---
Ha a Gépházról írok , úgy Édesanyám nem igazán érti meg soraimat
. Nincs egyedül . Ezért határoztam úgy , hogy megkeresem T.
Moderátorunkat , egy rövidke riport erejéig . Iskolánk portáján már
mutatják is a Gépház irányát , ahová a kapus szerint behunyt szemekkel
is eljutok . Engedelmességem
határtalan , s amire kinyitom szemeimet , egy fehér köpenyes Hölggyel
találom szembe magam , kit felcsernőnek tekintek , de hamarjában
rájövök , hogy a konyhán vagyok , hol ebédjegyem után érdeklődnek ,
ami nincs , mit én ott helyben lerendeznék , de ez náluk nem így
működik , s a Gazdasági irodába irányítanának ebédjegyért , de én
ennek előtte a menüt kérdezem meg , mit igen választékosnak
találok . Első fogás : eSz Orsolya - zöldborsója . II. fogás -
mákos Angyalbögyörő , vaníliás mártással , s III. fogásként meg
Szoborpark-torta , őrült fahéjjal . Jelzem , hogy csak Magyar
Forintom van , és abból se sok , s hogy mit tehetnénk (?) , mivel nem
szívesen késnék le egy riportról . Végül is felajánlja saját
ebédjegyét , amiért nem vesz el pénzt , mert majd úgy is fénymásol
ehelyett egy másikat magának - teszi hozzá . Ha pénzemet nem is ,
de hamar elköltöm ebédemet , s a megmaradt megkövesedett tortaszeletet
meg becsomagoltatom , s megígérem vendéglátómnak , hogy legközelebb
megajándékozom egy Szobor-Park(er) tollal ... Kérdésemre , hogy
merre is találom meg a Gépházat , már mutatja is az irányt - kedvesen
a Konyhásnő , s hozzáteszi , hogy oda innen akár behunyt szemekkel is
eljutok . A behunyt-szemes trükköt már ismerem , de oly nagyszerű
hinni . Elindulok - és elég sokat mehettem , amikor megbotlom
valamibe , s ahogyan kinyitom szemeimet , egy számítógép-alaplapot
látok az osztályterem bejárata előtt , ami lábtörlőként szolgál , s az
ajtón meg a kiírást , hogy : Gépház . Úgy álltam a Gépterem előtt
, mint Dániel a tüzes kemence bejáratánál . Erőt gyűjtve
bekopogtatok , s már hallik is bentről , hogy : bújj be ! Bebújok és
köszönve bemutatkozom s jelzem , hogy a T. Moderátort keresném . - A
Moderátor első helyettese vagyok , s már vártuk is , hiszen szólt is a
Kollégám , hogy új lemezkarbantartót kapunk .
Jelzem , hogy én más ügyben járok , de nem talál rám a programok
között , s megjegyzi , hogy minden a Parancsnokon múlik , s nem a
parancssoron , de most Ő a helyettes és minden ábra arra mutat , hogy
nem vagyok bejelentkezve , s ez Iskolában továbbra is érvényben van -
a diáki kötelezettség : a (be)jelentkezés . Felemeltem hát kezem ,
s megnyugodva ezen - megszelídülve folytatja , hogy én vagyok Mr.
Synop Lehel , de , hogy is nem találkoztam a Főnökkel (?), hiszen
éppen most lépett ki - mivel szolgálatos ma . Tudja - mi ex-diákok ,
már behunyt szemekkel - lebegve járunk . Hellyel kínál , s
megjegyzi , hogy ahová most ültem le , az egy vördpad ( Word
Pad ? ) , s megint lesz majd mit magyarázkodnom Édesanyámnak ...
Kínok közt éreztem magam , s ez újkori kínpad lenne a
szégyen-szamárpad ? Ha készíthetnék most Önnel egy rövid riportot -
igazán boldoggá tenne . Boldogok a szegények - Lélekben , de csak
kérdezzen . Kérdezhet bátran , csak a Szerverünk jelszavát azt nem
adhatom meg ! Eszembe nem jutott volna , hogy kíváncsiskodjam ,
de ha már Ön felhozta - bűn lenne ha meg nem kérdezném , hogy akkor a
password helyére mit is írnak ? Ez így egészen más felvetés , s oda
azt írjuk be , hogy SZOB_OR_SOLYA , de a jelszót magunk is mindig
elfeledjük . ( Érzem valahol , hogy Mindörökre belém vésődött ez a
csodával felérő összetett szó ! ) Ha megmondaná , és mennyit
gondolkodtak e jelszón (?) , már indulnék is , remélve , nem mentem az
idegeire . Ja , a jelszó ! Igen , mint minden igazi ajándék ez
is Fentről szállt alá . Szedelődzködöm , ám még néhány prominens és
performáns számítógépet megtekinthetek . Javasolom , hogy ne
feledkezzünk meg a Vendégkönyvről se , de ez már a Zoltán
kompetenciája - hárítja el kér(d)ésemet Lehel . Bemutatja viszont
minden kérés nélkül , a Gépház kérubjait , melyeken meglátszik a
gondozottság és a jólneveltség , igaz nadrágom szárát kissé
megcibálják . Mégis megkönnyebbülve távozom , hiszen lev-listás
barátaimnak tartoztam evvel a riporttal . Nem állom meg és
megkérdem Riport-alanyomat , hogy merre is lehet most a Lehel - kürtje
? A kürt (?) , az a kocsimban van , de én már szólógitározom . ---
Elköszönök , s meghagyom , hogy adja át
köszöntésemet Zoltán Tanár úrnak és igen sajnálom , hogy nem találtam
. Majd legközelebb . Megköszönöm a lehetőséget , s már ki is lépek
az ajtón , s az alaplapon ismét megtörlöm lábaimat , s
leverem a hosszú riport-út porát . Nem legvégül - egy ott jövő
kisdiákot kérdezek meg , hogy merre is van a kijárat ? Készséggel
válaszol , s azt ajánlja , hogy itt induljak el , s akár szemeimet is
becsukhatom , mert kitalálok . Igen , én mindig (mindent)
kitalálok . Majd elindulok , s amire kinyitom szemeimet , ott
vagyok az Sz. Orsolya óvodában , s már kérdeznek , hogy melyik
gyermekért is jöttem ? Feladom magam , hogy magam lennék az a
gyermek , s nagy megértéssel fogadnak vissza , hogy újrakezdhessek
mindent . És mindig ugyanitt . Csakis Veled .
Most is angyali voltál , s köszönöm , hogy elolvastál . Maradok
Iskolatársi Szeretettel , s immáron a Gépház vördpadján is bevésve
az , hogy : bősze emil miklós - az 1 ex-adys fotóriporter .
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.