Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A fantasztikus barátom --- 482. ---

2010.06.08

                        A fantasztikus barátom   --- 482. ---

 

     Nem lenne szabad, és azt is tudom, hogy valahol helytelen az,

hogy az egykori (nagyváradi) Agglegényklub tagjairól adatokat

kiadjak – és nyilvánvalóan nem fogom a régmúlt közgyűléseinek

bizalmas jegyzőkönyveit megszellőztetni – noha megtehetném, mert

az már az illetlenséggel érne fel - részemről…

     A Klub egyik oszlopos tagja volt, és egyben ma is közeli barátom –

fedőnevén – a Kódexmásoló, ki különben nyomdász. Barátom

szavajárása az volt, hogy fantasztikus, és mindenre azt mondta – de

ezt nem szópótlásként alkalmazta, mivel ahhoz elég lett volna egyszerűen

az „izé” ismételgetése. Ha magam – valami okból el nem rontanám, úgy

most egy fantasztikus történetnek nézhetne elébe – Kedves Olvasóm.

    Tudvalevőleg én fényképészetet tanultam, s a műteremben ahol

dolgoztam – gyakran meglátogatott a haverom. Egyik alkalommal igen

zaklatott állapotában keresett meg a barátom, ki egyben a már említett

Agglegényklub kiemelkedő személyisége – és választott tisztségviselője

volt! Gondolata – amivel hozzám merészkedett, igen felkészületlenül ért.

     Minden bevezető nélkül azt fogalmazta meg, hogy neki megérne egy

(kar)órát az, ha egy nő a közelébe engedné. Talán az egyenlőség szerint

vélhette azt, hogy egy (kar)óráért, majd egy órát kap cserébe jutalmul – vagy

azt is mondhatnám, hogy egy karóráért, egy pásztorórát (?) – de inkább nem

mondok semmit. Értem én kódexmásoló barátom a dolgot, de Te már letetted

az agglegényi esküt, s akkor meg miért gondolsz vadregényekre – és

egyáltalán hölgyeményekre – ám különben is egy nőt miként lehet egy

színvonalra helyezni egy karórával? Majdnem megsértettem barátomat, s ott

volt a nyelvemen, hogy – Te színvak, amit végül is magamba fojtottam.

     Ekkor még az órapiacon, a felhúzós-rúgósórák uralkodtak, s volt is egy

mókás kérdés akkoriban, hogy mi a különbség a karóra, és egy feleség között(?) –

s az Agglegényklubban mindenki ezen derült. Az iménti kérdéshez kapcsolódó

válasz meg csak röviden az, hogy a karórát magad kell felhúznod, még a feleség

meg téged húz fel – ám nyilvánvalóan azt, akinek van is felesége. Ezt követően

Kódexmásoló barátom sokáig nem jelentkezett nálam, és tudtam, hogy nagy

bajban lehet. Hosszú évek elteltével találkoztunk újra, s az első szava az volt

amivel köszöntött, hogy – fantasztikus, majd vázolta az eltelt éveket.

     „Találtam egy elvált nőt – kit nem szerettem volna kihasználni, ezért elvettem

feleségül, s ez fantasztikus. Majd teherbe esett. Fantasztikus. A gyermek azonban

nem hasonlított rám. Fantasztikus. Elváltunk. Fantasztikus. Mégis megbocsátottam

néki - ami különösen fantasztikus. Majd a gyermek mégiscsak elkezdett hasonlítani

rám, s a végén már sokan azt mondták, hogy magam hasonlítok a gyermekre! Hát ez

nem fantasztikus???” --- Itt leállítottam Kódexmásoló barátomat, mivel magam éppen

az Agglegények Világtalálkozójára készültem, viszont egyetlen kérdést mégiscsak 

intéztem barátomhoz. Megkérdeztem tőle, és mit kapott feleséged házassági

ajándékként? Természetesen egy fantasztikus karórát – lehetett felelete. Elváltunk,

és nagyon fájt, hogy barátomnak csupán annyit ér - vagy jelent egy nő, mint egy

felhúzható rúgósóra, mit bármikor lecserélhet? Nem is tudom, hogy miért – de

visszamondtam a Világtalálkozót, és ez tényleg fantasztikus… Te is fantasztikus vagy!          

----- Köszönöm, hogy elolvastál! -----

Parádfürdő 2010. jún. 07.

     Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.