Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Már nem vagy ott… --- 433. ---

2010.04.19

                        Már nem vagy ott…   --- 433. ---

 

    Napjainkban már senki nem csodálkozik, ha nehezek-szélsőségesek

az időjárási – vagy netalán az életviszonyok, mégis úgy érzem, hogy

nagy hiba lenne a múlt sikertelenségeit pilótahibára fogni, de még

nagyobb hiba az - amikor nem beszélünk erről.

     A májust próbálom meg most felkutatni a hónapok so(d)rában, és

megkísérlem újból jó pályára terelni a csillagokat, hogy hazatérjek.

     Amikor a tavasz üzenetet küld, akkor könnyen rácsatlakozhatom

azon áramlatra, ami visszavisz a múlt májusába – melynek máig  

hatása alatt vagyok, mit vonalkód nélkül is felismerek.

     A dolgok matematikája nem minden esetben jelez, ám ettől

függetlenül megannyi előre nem várt helyzetet produkálhat az élet, s

ha valaki nem inti időben Pandorát, úgy az feneketlen kíváncsiságával

felnyithatja megint a bajokat és szerencsétlenségeket rejtő titkos

szelencéjét – mit elfelejtettek bebetonozni.

     Magam is igencsak meglepődöm azon, hogy vádaskodáshalmozással

akarják felszántani az eltemetetlen múltnak mezejét, mely pedig tovább

kívánt élni, a semmiből – vagy hitből(?), noha már nem volt meg az

élettere, mégis élni akart - de nem hagyták, így a nemlétezés elfeledtető

veszélye állt elő.

     Lényegesen korábban kellene felkelnem, és még későbben

lefeküdnöm ahhoz, hogy megértsem - mekkora is a Te felelősséged,

ó - Május.

     Minden feldolgozatlanul maradt, és máig is felkavar - a szálak és a

szavak elvarratlansága, mivel azok befejezetlenül maradtak.

    Az Idő - továbbfolyván rosszul bizonyított, s tette ezt felhatalmazásom

nélkül, s én mint érintett – még csak jelen sem lehettem, és magával

ragadó (t)örvényként-áramlatként rabolta el sorra az életéveket.

     Lehetnek szerencsés időszakoknak is, szerencsétlen csillagai –

kik akolból-akolba járnak – melynek vége az alkohol, pedig nem

megszokásból kell keverni a naponkénti imákat, hanem szabadon –

hit által. Lassan befejezem.

     Már csupán magamban elmélkedem, a visszahozhatatlan májuson.

Utólagos magatartással sem lenne már mód újrafordítani a

lehetőséget – visszamenőleges joghatállyal, és a másik lelkével

együtt(v)érzően.

     Valami elmondhatatlanul ottmaradt, s azt hiszem, hogy a

legfontosabb.

    A május(?) - nyerteseket visz dobogóra, hiszen vesztesei nem

lehetnek.

     Tisztulsz, javulsz – mint az időjárás, ám félő, hogy a múlt májusa

máig is előhozza széllökéseit. Orgonák virágzanak, és távolról

felhangzik az orgonahang, hogy evvel elkezdődjék a május. A májusi

harmat beleivódik egy (h)arcba, s a pillanatba – ahonnan nem tűnik el.

     A ciklon megszűnik ugyan, de hatása megmarad, s meddig kell még

félnünk a felhőutánpótlástól – mint Noé napjaiban?

    Befejezem - a várakozást. Értelmetlen. Elmúlt. Már nem vagy ott…

    

MB – 2010. ápr. 16. – Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.