A (ta)lány --- 470. ---
A (ta)lány --- 470. ---
Meggyőződésből kémkedsz - de nem tartod be a konspiráció
szabályait, s féltelek, hogy rámegy hírszerzői tevékenységed, s
mint összekötő tisztedet engem is könnyen magaddal ránthatsz –
az elkerülhetetlen lebukásba, ami maga a mélység.
Kettőnk nagy meccse még nem eldöntött, s így nem beszélhetünk
végeredményről – csupán állásról.
Most is emlékeim élén állasz, s úgy látszik, hogy előnyöd
behozhatatlan – de maradt még egy esélyem, amivel senki nem számol,
hogy könnyen meggondolhatod magad – és a javamra.
Toronymagasan előzöd meg a látszatot is, és ezen szellőjét
érezhettem meg újra – mindent felülmúló stratégiádnak.
Életfeltételeid nem provizórikusságra építed, és érdekes helyzetet
teremt most az, hogy ami visszafordíthatatlan – annak utolsó
lehetőségként új irányt szabsz, s most azt vélem felfedezni, hogy abban
vagy érdekelt, hogy én is boldoguljak – de azért túl boldog se legyek – de
miként is lehetnék képes erre – Tenélküled(?) – s ez egy talány!
Optimizmusod irigylésre méltó, és hősiességeddel a progresszió
szószólója lettél – ami nyilvánvalóan a kémtevékenységen belül értendő,
s ez titoknak minősül – mégis egy olyan misztériumnak mit csak magam
tudok (és a világ összes hírszerzése), viszont arról meg semmit nem sejtek,
hogy hogyan fogod meghálálni bizalmamat – hiszen ez egy bizalmi ügy és
kapocs is egyben.
Párbeszédünk azonban nem lehet diktátum, hanem sokkal inkább
sorskérdés, s oly annyira az, hogy még csupán meg sem fordulna fejemben
az, hogy bármikor tartalékba helyezhetsz…
Küldetésed és parancsod van, s nem lehet célod, hogy (ideg)összeomlásba
sodorj – csak meg ne feledkezz egyetlen bizonytalan pontodról, amit úgy
hívnak, hogy talány – ami mindenkor elbizonytalanított.
Ezen tanulmány nem készülhetett volna el a Nemzeti Hírszerző Iroda
támogatása nélkül, hol a sikerért meg kell kőkeményen dolgoznunk, akárcsak
a lovaknak – Amerikában.
--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---
MB – 2010. máj. 27. – Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-
