Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A felhőtlen öröm(nek befellegzett) --- 442. ---

2010.04.29

          A felhőtlen öröm(nek befellegzett)   --- 442. ---

 

     Mindenütt romok és pusztaság, s már képtelen vagyok ipari

szeméttelepeken élni – vagy megpihenni, mivel a tündérek

lakóhelyére vágyom, és azt keresem – mert ez lehetne talán az

egyetlen hely, hol tudhatnának felőled – mivelhogy volt egy leány,

ki közülük való volt - de nem találom a helyet.

    Ezért tengeralattjárómmal – a vizek legmélyén kutatok még

utánad, hiszen nem maradt más hely e világban – hol ne kerestelek

volna, de semmi eredmény – és mindenütt csupán az elsüllyedt

nagy szerelmek utáni hajóroncsok maradtak, valamint a mélység.

     Talán az emberi élet lehetne a legszebb ajándékunk – aminek

azért mégsem kellene akadályversenynek lennie, mégis Te

alkottad meg számomra a hajnalt – annak minden (nye)reményével.

    Benne volt valami a levegőben, de az nem Csernobil volt – ám

nem jót sejtetett .

    Ha nem talállak meg, úgy rajtam marad a bélyeg – és annak

pecsétje, viszont ördögi módszereket nem alkalmazhatok, s már

magam sem tudom, hogy mi lett legendává abból – ami érthetően

elkeserített, s az értetlenség vesz most körül mindent – pedig olyan 

szépen kezdődtek el a dolgok – mint a május, amikor az egymást

erősítő szempontok még nyilvánvalóak voltak, és kaptunk egy

esélyt – de ez nem egy életre szólt.

    Ezután földalatti várbörtön következett, s kazamatámat – harminc

éven át el sem hagyhattam, de ott kitanulhattam azt, hogy minden

megváltozhat - az emberen kívül.

     Már nincs szándékodban más bolygón élni, s megelégszel

Földünkkel – most ezt láthatom rajtad, s meglehet az érzésplántáló

tabletták eredményesen hatottak, s nagy változás lehet ez életedben!

     Szerelmeid sírját egymagad ástad, s nagy fáradtsággal járt ez -

és csupán a meghódított szívekre volt szükséged.

    Engem is (újra) magad szedte gombáiddal etetsz, s én nem is

gondolok az esetleges mellékhatásokkal.

     Egyik boldogtalanság, nem hozhatja magával a másik

boldogtalanságot, de mégsem járhat szerintem kézről-kézre – a

boldogtalanság.

    Inkább befejezem!

Máig is, mint derült égből hat a villámcsapás – ha eszembe jut(sz),

hogy VOLT EGY LEÁNY, kinek már nem léphetek árnyékára

többé – még csak véletlenségből sem.

   

     Te lehetsz majd, aki megformálja életem napnyugtáját, viszont

a romok eltakaríttattak, s csupán a megválaszolhatatlan kérdés

maradt, s az – hogyan is történhetett ez (+)?

     Amennyiben akarnád, most lezárhatnál egy korszakot.

Megannyi kérdés azonban megválaszolatlanul maradt, mivel a

tündérek lakóhelye üresen áll – immáron több évtizede…

 

--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---

MB - 2010. ápr. 27. – Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.