A megtévedt Múzsa kilakoltatása a Parnasszusról --- 502. ---
A megtévedt Múzsa kilakoltatása a Parnasszusról --- 502. ---
Nem új keletű dolog az, hogy hallgatnak a Múzsák. A Múzsák nem rendeltetésszerű
életvitele – igen sok mindenre kihat, s nem csupán Görögország gazdaságára – de a
világirodalom is felmérhetetlen károkat szenved emiatt. A Múzsa az különben egy
szép-tiszta, és büntetlen előéletű lény – ki független, és szabad belátása szerint oszt –
esetenként visszatart - csókokat, amitől még a legutolsó hordószónokból is – akár a
legkiválóbb (fűny)író lehet, a Parnasszus kertben. Amikor mindenkinek elege van a rémtörténetekből, akkor én megpróbálok közel hozni egy igenvalós élethelyzetet, mely
ugyan nem rémes – mégis igen elgondolkodtató! Egy hozzám hasonló „tehetségű” író –
a Benő – igencsak bukdácsolt, s munkáin merőben meglátszott a Múzsa jelenlétének
hiánya. Mind abban spekulált, hogy majd megkeresi ő maga azt a Múzsát, aki által
talán beindulhat a régvárt ihlet. Azt sajnos elfelejtettem megemlíteni, hogy Benőke –
miként is mondjam(?) – de alkoholfüggő volt, s az italosüveg nyaka szolgáltatta számára
mindeddig az ihletet – ami miatt nem haladt egyről-kettőre… Egy Múzsa éppen pihenőszabadságát töltötte Magyarországon – s pont akkor – amikor kicsiny Hazánk a
legnagyobb vízben úszott. Történt – ahol ez írásban szereplő író élt, hogy a kocsma
raktárát elöntötte a víz, s így az íráshoz ihletet adó szükséges alkohol nem állt rendelkezésre.
Az író háza nem volt vízben – hol megjelent a Múzsa, mint katasztrófaturista – ki a sok
víz láttán megszomjazott, és bekopogtatott Benő házába – kérvén egy pohár vizet. Élt is ám
a lehetőséggel Benő, és a fiatal nőt behívta otthonába – nem tudván róla, hogy ő a Múzsa.
Sok mindenről beszélgettek e reggelen, s még egy-két alkotását is felolvasta – a váratlan, és egyben páratlan vendégnek. A Múzsa az hamvas-harmatos volt, és érintetlen még – ám
pechére igen hamar megkedvelte az általa eddig ismeretlen szerzőt, persze nem irodalmilag
értendő ez. Az alkotónak a Múzsa nyaka egyből eszébe juttatta – az alkoholos üvegnek nyakát, és igencsak megkívánta. A Múzsa nem volt eléggé óvatos, és engedett vendéglátója
kívánságának – noha ez nem volt benne munkaköri leírásában. Benő egy határon túl meg is feledkezett az italról, és simogatásával Dél felé haladt - ahhoz, hogy estére a Múzsa megismerje mindazon rutinokat – amelyek a múzsaság elvesztéséhez vezettek /s csak remélhetem, hogy kiskorúak most kivételesen nem olvassák írásomat/ - ugyanakkor
csókjának ihlető hatása immúnissá alakult – az író irányába. Amilyen hirtelenséggel
történtek a dolgok – a Múzsának épp oly gyorsasággal vissza kellett térnie a Parnasszusra –
letelvén szabadsága - hol már mindenről értesültek. Elsőként a Parnasszus műszaki vezetője
hívatta, s a rutinok technikája felől tett fel kérdéseket. Ezt követően a személyzetis kérette
magához – magán kívül - Múzsánkat, s közölte, hogy tizenkét órán belül el kell hagynia a
Parnasszust… A megtört Múzsa - az első Athénból induló járattal elutazott Ferihegyre, s
onnan meg a csalfa íróhoz. Avval kellett szembesülnie legelőször a kirúgott Múzsának,
hogy a Benő meg berúgott – a levonuló ár örömére. Először nem ismerte fel a Múzsát,
viszont emlékezete igen hamar visszatért – medrébe. Az író feleségül vette az ártatlanságát
vesztett Múzsát – az ihlet azonban végleg elkerülte. Mégis boldogan élnek azóta is, s a munkanélkülivé lett Múzsa naponként nyakat mos, s Benő meg nem kereste többet nyakát -
a konyakosüvegnek. Tetten érem magam – amikor egy Múzsa gyengeségeiről írok.
Benne lehet ebben a mindenkori emberi féltékenységem, de felhívnám szíves figyelmeteket
a nővé varázsolt Múzsa veszélyeire – ugyanis ágyba vitele által oda lesz az ihletet adó csók!
A Múzsa(?) – az nem egy szigorú lélek, viszont patakként folynak csak könnyei – miután
oda lett ártatlansága-érintetlensége - múzsasága, és még a Parnasszusból is kilakoltatták.
--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---
MB – 2010 leghosszabb napja, jún.21. --- Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-
