Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az előhívott kedves --- 511. ---

2010.07.22

                       Az előhívott kedves   --- 511. ---

 

     Nem parancsolhatunk megálljt az eszeveszett rohanásnak, és

tudvalévő az, hogy nem mindenki lett beoltva kapkodás ellen.

     Csak rohanunk tehát, és nem figyelünk a lehetőség(ek)

ajándékára – ami az ajándékozás eshetőségében rejlik.

     De csodálatos is, amikor az ajándék – még annak beígérése előtt

érkezik meg, a megajándékozotthoz.

     A fotográfusok munkájának részét képzi az a negatívfilmek és a

papírképek előhívása – ma már központi fotólaboratóriumokban.

    Magam is csak fényképészként kereshetem meg mindazt, mit még

nem hívott elő az idő – amennyiben ezt szabad, vagy egyáltalán

megengedhető részemről.

     Az előhívás olykor kellemetlen meglepetéseket is hozhat – például

amikor egy életen át rohanó alak jelenik meg, vagy kerül elő – az

előhívás során.

     Vannak azonban esetek – és szerencsére ezek vannak többségben –

mikor lezártnak hitt korszakok jelentős, vagy mindent meghatározó

személyei elevenednek meg – s ilyenkor csakis az juthat a fényképész

eszébe, hogy ily parányi területen – mint amekkora egy fotólabor, mily

sok fóka – akarom mondani, hogy személy - elevenedhet meg.

     Amennyiben jókedvvel végzed az előhívást – úgy a régi kedves(ed)

is megjelenik, s a körülmények újrateremtődnek – míglen a laborfalak

leomlanak, s a fotósmester meg szabaddá lesz.

    Nem fogyott el, s nem lett oda tehát az igyekezet – és a kedves is

igencsak megszépült az évek alatt, bár sohasem volt csúnya!

    Nagyon közel vagyunk most egymáshoz, s valahogyan arra gondolok

most, hogy mennyiszer beszéltem neked az önbecsülés

szükségességéről – de annak hiányáról is.

    Már nem maradt több előhívnivalóm – mivel személyeddel minden

előjött, ezért sokszorosan megérte, hogy ezt a szakmát választottam.

     Ne tudj róla – de más fotósok a pénzt hajhásszák csupán az

előhívással, és pontosan ez az amitől életük sohasem lehet boldoggá –

mert eközben kedvesük meg „előhívatlan” marad.

     Igaz – ma már pénzért kedvest is lehet vásárolni.

Az én kedvesem azonban több mint piaci portéka, s hamarosan ott

lesz – vagy talán már meg is jelent – a fényképészeti szakkönyvek

borítóin.

    Remélem nem borítottalak ki – annyira…

 

--- Köszönöm, hogy elolvastál. További szép nyarat kívánok! ---

 

Mátraballa 2010. júl. 22.

     Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.