Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Közös barátunk --- 497. ---

2010.06.16

                            Közös barátunk   --- 497. ---

 

     Mindannyiunk közös barátja az Idő – mi mégis megmarad mindvégig

ismeretlennek, noha egy olyan kaput nyit meg – amin nem lehet bemenni.

     A csodálatos az, hogy valamiképpen mégis bent vagyunk az Időben,

hol semmit nem változunk – de Te különös módon minden elemző

várakozását felülmúlod, és talán ennek lehet egy nálam való kivetülése az,

hogy kinagyított fényképed máig is emlékeim színes kirakatában található –

ám írhattam volna emléklerakatot is… 

     Magasan legalkalmasabb vagy arra, hogy madártejkúrára ösztönözd a

madarakat – tekintettel karcsúságodra.

     Életem legboldogabb szakasza lehettél, de az élettől csupán szakaszjegyet

kaptunk.

    Nem kívánnám túlmisztifikálni személyed – de múltunkat sem, s bátran

remélem, hogy ma sem nyújtófával fogadnál – ha megjelennék.

     Szíved labirintusának térképe – még emlékezetemben.

Valahol itt vagy, mivel csúcsértéked most is érzékelem – a délies szélben.

     Nem változhattál meg gyökeresen – bár lázad elmúlt, viszont a hőmérséklet

máig is kellemes körülötted – amikor nincs fagy.

     Ha átfordul a szél, mert átfordul – még visszahozhat.

Nem lehetsz messze, s mindkettőnk nagy barátja az Idő – meg közel hoz

egymáshoz, és akkor az ásó, a kapa és a nagyharang sem választhat el - a

májustól.

   

 

--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---

 

MB – 2010. jún. 16.

    Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.