Pár lépcső csak ---512. ---
Pár lépcső csak ---512. ---
Egyre nehezebben bírom nélküled, s nagy erővel indulok most
is keresésedre – és nem kevés várakozással.
Azt érzem valami befejezetlenné lett – és mintha az élet tört volna
ketté - ám ez akkor biztosra vehető volt, mit már előre borítékoltak is -
a velünk nem rokonszenvezők.
Nem volt semmiféle érvényes szerződés közöttünk, de mihez is
kezdtünk volna egy olyan egyezménnyel – ami várhatóan lejár?
Ekkor még a közöttünk lévő távolság sem volt nagy, és talán pár
lépcsőnyi csupán – viszont a lépcsők szétfoszlottak, mint a
legszebb álmok – és így utólag mozgólépcsőnek tűnhet az, aminek
(táv)irányítója maga a sors volt – ugyanakkor a sors meg avval nem
gondolt, hogy lesz merszem szembefordulni vele és akaratával – ami
úgy hiszem egyedi teljesítmény lehetett részemről.
Teljes szárnyalással fordultam szembe a sorssal, és elmondhatom,
hogy sikerült – amivel csupán a legbátrabbak büszkélkedhetnek.
A vissza nem térő lehetőség ajándéka volt ez mégis, ami teljességgel
értéktelenné lett volna – ha nem azonosul akaratoddal.
Ehhez igaz magad is minden hátráltató tényezőt kiiktattál.
Kapcsolatunkat mindig is letörleszthetetlennek éreztem, de Valaki
eltépte az adóslevelet.
Közel a nap, hogy markomból etethetlek.
A félelem eltűnt a képből, s holnapra különbek lehetünk.
Most jóleső érzés tölt el, s már csak ezt az egy napot kell kibírnunk,
hogy fölszabaduljunk arra – ami eddig egy nagy várakozás volt
csupán ahhoz, hogy végre – és végleg visszaajándékozhassuk magunkat
egymásnak.
Egy új – és megújult Napot hoz el a holnap, mit már a sors sem vonhat
kétségbe – de azért Te ne kérdőjelezd meg a sorsot!
Kibékültünk újra, s innen már csupán egyetlen lépés a megbékélés.
De jó, hogy odaszánásunk önkéntes volt – amit igen ritka eseménynek
gondolnék – s ilyenkor azt mondják, hogy a Menny is látszik – az
odavezető lépcsőkkel egyetemben.
Köszönöm, hogy elolvastál. Szép hétvégét kívánok – és Téged… ---
Mátraballa – 2010. júl. 23.
Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-
