Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Visszapörgetve --- 514. ---

2010.07.25

                       Visszapörgetve   --- 514. ---

 

     Sokat dolgozol-teszel, van ebben rengeteg izgalom - s ez a

fantasztikus ebben. Ez teszi szebbé és jobbá napjaidat, és nem a

téged körülvevő világtól várod el azt – mi reád bízatott. Amibe

belefogsz – azt életszerűen előhozod.

     Természetesebben nem is viselkedhetnél, s oly egyedi ahogyan

csinálod (az eszed), hogy akár azt is mondhatnám, hogy csinálják

utánad – ha tudják persze, de nem tudják.

    Nyilván csak magam tudom, s az innen következőket – csupán

önmagam számára foglalnám össze, ha összefoglalható lehetne ez –

egyszerű emberi sza®vakkal.

    Életed bár nem szokványos – mégis a magad műve – noha tisztában

vagy azzal, hogy e létünk itt nem az állandóság helye. Értem én, hogy

számodra mindig is a másik volt a fontos – és nem én(!) – de akkor meg

miért kell együtt könnyezned e világgal???

     Elmondok most mindent, mielőtt bűvkörödbe vonnál.

Hihetetlenül kedvező volt indulásod, de mintha valamiképpen az elfutott

évek oldalra sodortak volna – ám erről azonban úgy nézem, hogy

megfeledkeztél – és mondanom sem kell, hogy rólam is – de mindezek  

ellenére tovább folytatom lamentációm, ha már belekezdtem.

    Tudom, hogy már nem engednél el - viszont sokak mondták, hogy csupán

álmaidban hiszel, amelyekből apró figyelmetlenségeid miatt kimaradtam…

     Én mindvégig figyeltelek, és figyellek most is – ugyanakkor nem nézhetem

végig teljes összeomlásodat. Sietsz mindig, mint akit maga az Idő sürget –

jóllehet a gépi világot nem tudod követni. Az életed egyszerűen kihagyhatatlan

jutalomjátéknak ítélted. Most is könnyeiddel küszködsz, mint aki valamilyen

sokáig feldolgozatlan élményt hordoz – tudata legmélyén.

     Újabb viharok érkezhetnek – és féltelek, hogy elér a jégverés, amire fagyos

mosollyal válaszolnál – mégis ez számodra erőt adna. Csak remélhetem, hogy

még megfelelő időben megkaptad összes védőoltásodat.

     A pillanatok ereje készül most helyettünk dönteni, s bár jó-szerencsés és

boldog lenne az a pillanat – mely megszületőben.

     ELFOGYOTT AZ ERŐD, ÉS FELADOD.

Karjaimat még megtalálod, melyekben önzetlen együttműködésre lelsz, s egész

lényednek tartalma felfrissül. Próbálsz magadhoz térni – s szeretnéd kipróbálni

magad, hogy milyen is vagy - és mindeközben kibontakozik reneszánszod.

    Nem tudunk már utánamenni az elmúlt éveknek – hiszen mit is mondjak(?) –

eltelt egy kis idő. A világ magával rántott, s lábaid gyengéknek bizonyultak.

     Megértem. Nem kell semmit sem megmagyaráznod. Az útra-kelés nehézségeit

magam is értem.

    Talán visszafelé lejátszva kellene folytatnunk életünket, de már egymástól nem

függetlenül!  

       

 

--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---

 

Mátraballa – 2010. júl. 25. – Vasárnap, sok esővel…

    Baráti Szeretettel: bősze emil miklós.  -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.