Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nagy machinátor --- 432. ---

2010.05.07

                          A  nagy machinátor   --- 432. ---

 

     Házadnak alapját nem megfélemlésre és elrejtettségre építed,

de életed sem üzletpolitikai megfontolásokon nyugszik – még

ha Te most nem is a legnyugodtabbnak látszol, vagy az is lehet,

hogy csak játszol?

     Mint aki rádöbbent önmaga tehetetlenségére riadsz fel

álmaidból, de már nem lehet úgy tenni, mintha meg sem történt

volna – szakításunk.

     Igaz nem tételeznél fel sohasem rosszat templomi

padszomszédodról, csakhogy jó ideje már nem magam foglalok

helyet – abban a padsorban…

     Érdemes azonban megjegyeznem azt, hogy már nem hat  

életedre – sőt értelmét is veszítette az, hogy nem vagyok közömbös

irántad, s még szerencsé(m)re nem Te veszítetted el értelmedet(!),

viszont meg arra lehettem figyelmes, hogy indulatos

megnyilvánulásaid helyett, inkább most hallgatsz, és nem

kritizálsz – megállás nélkül.

     Váratlan dolog ez, melynek ereje éppen ebben van, s ezért

nagy meglepetés – melynél nagyobb már nemigen érhetne,

amikor felülmúlva önmagad - már nem aggódod agyon magad.

    Apróbb gesztusokkal jelzel most felém, ám nem árulod el

személyed, mint aki e világ összes kincséért sem bocsátaná áruba

lelkét és érzelmeit.

     Van, vagy előfordul, hogy nem értünk meg dolgokat, s így az

események összefüggései - megválaszolatlanul maradnak…

     Azt kell most belátnom, hogy az élet maga egy nagy machinátor,

és sohasem kaphatunk ezért kielégítő választ tőle, hogy az örökös

büntetést – miért nem lehet mérsékelni(?), mivel sehogyan sem    

tudom elfogadni azt, hogy padszomszédod nélkül maradj - életednek

csodálatos templomában.

 

Vonaton: Hatvan - Pásztó – 2010. ápr. 15.

    Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.