Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A baba megszólal(t) – (10. – befejező rész) --- 556. ---

2010.09.08

             A baba megszólal(t) – (10. – befejező rész) --- 556. ---

 

     … lassan összegzi gondolatait:

„Tudom elteltek az évek. Beigazolódni gondolom azonban, mit részint már kifejtettem, hogy noha a helyzetek és lehetőségek nemigen ismétlődnek – a körülmények mégis hozhatnak

rendkívüli eseményeket, mint most azt, hogy újra megszólalhatok.   Te mindig a holnap felé

tekintettél  - miközben magam meg a közös múltból táplálkoztam, és ez marad meglehet

mindvégig meg kenyeremül.   Dolgaim mozgatórúgója sohasem a reflex volt – hanem érzelmeim, és ebben semmi meg nem változott – hiszen ugyanúgy érzek, és nem is tudnék másként – de nem is fogok megváltozni.   Amennyiben e világ végére indulnál el – úgy utánad mennék – s ha kell, vagy szükséges, még a Seól torkából is kirántanálak – mivel még megvan az ehhez való hitem.   Hozzám bármikor visszatérhetsz – és bejelentkezés nélkül, viszont egy dolgot tudnod kell, hogy álmaim tárgya te maradtál – s ez megváltoztathatatlan, még ha emiatt olykor nagyokat kellett nyelnem – és mély hallgatásra ítéltettem…   Ismételten megköszönöm csak mit általad megismerhettem – még leányként.   Szinte feszengek - és kezdem kényelmetlenül érezni magam, hogy ily sokáig fenntartottalak.   Komolyan, és majdnem most is elsírom csupán magam – ám azért még a sírás is jól esik néha – ha reád gondolhatok.   Minden elevenen köszön vissza – kettőnk kapcsolatából, és ez eszméletlenül tetszik.   Te e-mail akkor is erős lennél, ha barátaid nem állnának melléd – vagy melletted.

A halál az még messze van – bár néha a közelben kaszál – s mindenkihez egyenlőképpen érkezik el, s váratlanul – ám nem is tudom, hogy ez most, hogy került elő – talán, hogy autóval jársz(?) – nos éppen ezért féltelek.   Ne feled megkérlek, hogy ami kívül van, az csak burok – és külső máz, mi látható ugyan – mégsem időtálló.   Jól állod a sarat, de nem hullott le rólad minden teher, és nagyszerű lehet nálad az, hogy életed eseményeit nem a véletlenek irányítják – hanem magad, hozván is a meglepetések sorát.   Olyan kedves vagy még most is. Végre, de legalább ez egyszer – ám mégis elmondhattam, hogy mi mindent fájlalok a múltból – ami félő, hogy megmarad egy lezáratlan ügynek – ami már úgy is marad.   Muszáj volt kibeszélnem e dolgokat.   Minden mit elmondtam, nem játék – de én nem vetettem még gondolataimat sohasem papírra, igaz megannyiszor kiolvasom azokat munkáidból.   Írásaid különben is mindent elmondanak – helyettem is.   A csillagok állása ma is ugyanaz, ám sohasem számoltuk meg együtt azokat – meglehet ez őrizte meg lelkedet?

 

     Talán sikerül befejeznem – s most azt érzem, hogy megnyugodhattam valamelyest.

Mondd e-mail miért hallgatsz(?) – hiszen a Május nem maradhat meg hangtalannak benned, és le kell azt írnod - mindenképpen!!!" 

 

~~~ Vége(m) van… ~~~

 

--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---

 

Nagyvárad – Sebes-Körös partja – 2010. szept. 07.

     Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.