A csodacsaj --- 562. ---
A csodacsaj --- 562. ---
Igazán nincs jelentősége – de mégsem szeretnék beleszólni
(bel)ügyeidbe , mert azt könnyen beavatkozásnak (mi)nősítenéd.
Az élethez való feladatokat megkaptad, s nem is keveset.
Nem mintha jól vizsgáztál volna, ám meg sem buktál - nálam.
Nem tudhattad – így sohasem éreztél rá arra, hogy miket is
konspirálnak mögötted a háttérben – ellenedre.
Legkeményebb kritikusod, az Idő lehetne – de az Idő még
meg sem látszik rajtad…
Sok minden ellentmond egymásnak benned, ám az igazi
kérdés nem ez - hanem az, hogy lesz-e elegendő elszántságod
arra, hogy megjelenéseddel ábrázoló művészetet teremts.
Életednek kapui nem igazán voltak alkalmasak arra, hogy
a világ száz legbefolyásosabb embere közt lehess – s hajlékod
ablakai ez alatt bepókhálósodtak, és most úgy érzed, hogy
nincs kilátás (sem).
Csak jönne már valaki, ó jönne már valaki – de nem jön.
Nem jön, az álom szemedre sem – egy ideje, csupán a
bánatnak könnyei érkeznek el hozzád.
Életed lélekforrásai bedugultak – s ezzel még semmi baj
nem lenne, ám életedben most egyszerre minden ijesztő
tendenciát vett.
Már a közvélemény kutatások eredményeinek sem hiszel –
hol mindenki csodacsajnak jelölt be, és ez pedig egy olyan
emelkedett pillanat lehet-ne – hiszen megnyílott most
előttem is egy kapu feléd, hol magam is beférek – és ha
megfigyelted a kapun lévő ajtót, úgy érdekes mód azt
láthatod, hogy azt pont az én méretemre szabták.
Nem látod?
Kárrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr…
--- Köszönöm, hogy elolvastad! ---
Parádfürdő (Tündérkert) – 2010. szept. 14.
Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-
