Mai írás: A Kiengesztelődés kápolnája --- 459. ---
A Kiengesztelődés kápolnája --- 459. ---
Egyszerűen bevonultál a Kiengesztelődés kápolnájába, s az ajtót magadra zártad – így hiába is kopogtatok.
A határsorompó leengedve hát, pedig azt mondtad – megbocsátottál, és ezután
nem neheztelsz - és, hogy gravitáció sem lesz többé – ám Tenálad a tömegvonzás,
egyenlő volt a vonzó tömeggel – publikumoddal.
Magam a Föld vonzóerejét mindig Te általad érezhettem, s nem is volt ennél
csodálatosabb érzés – ám mintha messzire gurult volna a Föld, és Te sohasem
módosítanád útvonaladat értem – mert inkább kilépsz a világűrbe, hogy
galaxisokat gyűjts.
Engem mindig is a (nős)tények érdekeltek – jaj most elárultam magam, s
emiatt kapcsolatom alapjaiban meginghat az agglegényklubbal, viszont a ma
kihívásai meg egyre meredekebbek, és Te aki fényévekre eltávoztál – magamra
hagysz, mégis meginghatatlan volt hitem, hogy magatartásoddal a folytatásban –
eloszlatsz majd minden kétséget, ködöt, és, hogy a neheztelésnek és haragnak –
nem csupán a látszatát oszlatod el.
Nem találnék azonban most rá a kápolnának másik bejáratára – mely talán
nyitva áll – és ezért, információk hiányában kénytelen vagyok és megpróbálom
végiggondolni, hogy mi játszódhat le most a legdrágább kobakban – fejecskédben,
s ez nem játék!
Nem ronthatok neki vállal-erőszakkal a kápolna ajtajának – mivel ez
szentségtörés lenne, s ekkor ötlik be szerény gondolataim közé, hogy egészen
nyilvánvaló az, hogy a globalizáció veszélye elől zártad be magad, és nem
előlem, s mindig is féltettelek - nehogy magával ragadjon e fenyegetettség.
Ha beengednél magányodba, vállaidra lejegyezhetném legújabb karcolatom, és
tenném is ezt – anélkül, hogy megérintenélek egyetlen ujjammal is, mert én ilyen
rendes vagyok.
Remélem nem gondolod komolyan azt, hogy a maflák világversenyén nyugodtan
elindulhatnék!?!
--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---
Bp. 2010. máj. 17. – Baráti szeretettel: bősze emil miklós. -_-
