Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kifejezetlen vágy --- 457. ---

2010.05.14

                   A kifejezetlen vágy   --- 457. ---

 

     Változékonnyá lett az időjárás, és beborult az ég – majd

átfordult a szél, ami a változás jele bizonyosan.

    Nem csupán a légmozgás iránya változik meg, de mintha

evvel – vagy e nélkül(?) – bennem is valami megváltozni készülne.

    Vajon így van ez(?) – töprengek mind egyre, amikor azon

kapom magam, hogy szüntelen bennem jár a kifejezetlen vágy. 

    Megpihentetőnek mutatja magát, és arról kérdez, hogy nincsen

valami mondanivalóm?

     Nem felelhetek képtelen dolgot, s ekkor tör fel belőlem a

vágy, hogy ne késlelj engem az elindulásban – és, hogy nem

élhetsz örökké megkeseredett szívvel. Önmagában is különös,

hogy most szólalt meg…

    Úgy áll a helyzet - mint amikor valaki valamit eltitkol

önmaga elől, és nem jelenti meg (SMS) üzenetben – a

Királynak.

     Alá, és fel járok hajlékomban – ezerszer is – de nem csak

éjjelente, és furdal a kíván(csi)ság, hogy merre is tartanak a

legszigorúbban ellenőrzött – vagy eltitkolt vágyak?

     Megkínálnám legszívesebben magam egy picurka tic-tac

cukorkával – amennyiben ez segítene, viszont félő, hogy ez

sem lenne jó megoldás – csupán időtolás.

    Most azonban valami a leghatározottabban megingott és

megremegett, hogy elfojthatatlanná legyen a vágyak kifejezése.

    Eföldi rövid életünkben, csak igen ritkán jutunk el egy nagy

lehetőséghez – ám tény és való, hogy még csak eszmei

kárpótlás sem jár, a be nem teljesült lehetőségekért - nemhogy

valóságos.

     „Egyszer” – egy nagyember, egy virágáruslányba lett

szerelmes, viszont társadalmi rangja örökké elválasztotta őt -  

érzelmei beteljesülésétől.

    Elérkezettnek érzem az időt, hogy önnön kifejezetlen

vágyaimmal szembenézzek – de nem farkasszemet, és miért

ne lehetne mindebből valóság(?) – intézem magamhoz a

kérdést.

    Meddig kell várnom még az életre – az életbe(!), hogy a

maga rafináltságával hozza majd elő – mit a végére hagyott?

    Befejezem, és megpróbálom megfogalmazni a kifejezetlen

vágyat – ami mindeddig homály fedte titok volt, és a mélyben

hallgatott csupán, hogy túlélje bukását – kifejezettsége által.

 

--- Köszönöm, hogy elolvastál, és ma is klassz vagy!

Mindig ilyennek képzeltelek - de ki nem fejezhettem… ---

 

MB – 2010. máj. 12. – Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.