Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A magány megjelenése --- 561. ---

2010.09.15

                   A magány megjelenése   --- 561. ---

 

    Istenigazából magadra maradtál, és most nyomaszt az egyedüllét –

viszont lelked még teljesen ép, bár kiéhezett – de instant

bálványistent sohasem fogyasztanál.

    Meggyötört életed egyik szeles, viharos és sötét éjszakáján –

egyszer csak váratlanul zörget valaki, s az amúgy is szokatlan-riasztó

és boldogtalan álmaidból felzavar – nyisd ki, nyisd ki(!), düledező és

már-már romokban heverő lelki hajlékod bejáratának ajtaját - de nem

teszed – hiszen annál mégiscsak több az eszed, hogy ismeretlen

idegent beengedj – s az éjnek idején ráadásul... 

    Talán a nap sem kel fel e reggelen – fut át fejedben, s különben

nem is engednél be senkit sem – viharvert életedbe. Megszoktad.

     Minél jobban igyekeznél távol tartani magadtól ez idegent –

ugyanakkor azon veszed észre magad, hogy valamiképpen mégiscsak

betört szobádba – a nem kívánt magány, s nem távozna és ott vagy

vele (f)elkészületlenül négyszemközt – majd megszólal.

    Be kell látnod, és végre szembe kell nézned a ténnyel – ami igen

nagyon fájó – de már nem vagy fent a csúcson, s hiába is friss és

kiszellőztetve lakásod – ha már a napfény nem süt be szobáid

ablakain – miközben kamarád pókjainak is van társuk!

     Lásd be kérlek, már nem is vagy egyedül. Fogadj el, hiszen

csupán egy felemelő érzés vagyok.

    Ha be és elfogadsz, úgy mostantól tiéd lehetek. Megszerethetsz.

Ne várakoztass mindhiába, különben is kezemben van már

névre szólóan - a lakás kiutalási határozat.

 

 

--- Köszönöm, hogy elolvastad! ---

 

Parádfürdő (Tündérkert) – 2010. szept. 10.

     Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.