Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Seóltól, a Mennyekig --- 520. ---

2010.08.11

                       A Seóltól, a Mennyekig   --- 520. ---

 

    Mint akit próbálnak kiráncigálni a Seól vermének torkából -

már látom az út porát.

     Szomjazlak, ám mindössze egy tócsa mutatja magát –

bizonytalan hordalékával.

    Ezt követően azonban jól kivehetően egy tisztás látszik, hol

csak a Nap tüzel – átkozottakra-ártatlanokra egyaránt, de már

látok egy megújult erdőt.

     Az erdőt elhagyva halmok következtek – melyek dombokká

nőttek.

    A dombok hegyeket takartak, s ezek együtt nőttek és hegyláncot

alkottak – a megtett úttal.

    A hegyek – már vártak, és ezek után már csak a felhők maradtak –

melyek mintha felhőalapítástól mind mintha reám figyeltek volna.

     A felhőkben éreztem, hogy Te is ott vagy jelen…

A felhők felett viszont a kék ég végtelenje mutatta magát.

    Az ég felett már nem lehet senki és semmi – gondoltam,

ugyanakkor az jutott eszembe, hogy itt lakhat maga az ISTEN, kit

még senki nem látott!

    Nem volt ünnepi ruha rajtam – hiszen a Seólból érkeztem.

Azt is tudtam, hogy Lázár már régen fent van, míg nekem minden

gazdagságom meg lent maradt – elrettentő üzenetként.

    Szeretlek!

 

--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---

 

Fekete-Köröspart, kőbánya – (Urvis de Beius) – 2010. aug. 08.

     Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.