Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A tékozló fiú --- 473. ---

2010.05.30

                                 A tékozló fiú   --- 473. ---

 

     Egyik budapesti kisközösség kéthavonta megjelenő lapját tartom a kezemben, és

lapozgatom, mígnem elérek a mesés történethez melyet gyermekeknek-felnőtteknek

ajánlanak – de Te feltétlenül gyermekként olvasd majd el – aminek címe: A tékozló fiú

története. A cikket még szándékosan nem olvastam el – mivel annak illusztrációjáról

kívánok néhány gondolatot megosztani Kedves Olvasómmal. A mellékleten – ami

természetesen nem mellékes – Jan Cornelius Vermeyen alkotása, A tékozló fiú a

kocsmában  - áll, mert akkor még kocsi nem volt - amibe beülhetett volna, hogy

elszáguldjon Nyugat-Európába…

     A bibliai történet igencsak mindenki előtt ismert, így csupán arról fogalmaznék

meg néhány gondolatot – amit a festmény máig is kivetít, elfeledve az évszázadok

porát és sorát.

     Amiként Jézus is megkedvelte a gazdag ifjút, ugyanígy magam is egy-kettőre

szívembe zártam a kocsmában ülő, és örökéletének eföldi részét ott töltő ifjút.

     Rövid volt az út az apai háztól – (a kocs)máig, viszont ekkor még ki is gondolhatott

a disznóól borzalmaival, ami hamarosan bekövetkezett.

     A kocsma a festményen idilli helyként van ábrázolva, és ha valaki nem látná a kép

címét – aligha hinné, hogy főhősömet bármilyen veszély fenyegetné – az őt körülvevő

csajokon kívül. Itt meglehet még annál a pillanatnál tartott a történet, amikor még

érte kellett volna valakit küldeni, vagy haza lehetett volna hozatni szépszerével.

     Nem tudhatjuk azonban a tékozló fiú mögöttes gondolatait – amiért kikérte

örökségét, és útra is kelt.

     A kocsma először a szépet és jót hozza elő, valaminek – vagy sokkal inkább

valakinek az elfeledtetésére – de Te azért ne vonulj kocsmaszerű lebujokba!

     Fiatal zenélő hölgyek muzsikája próbálja meg elfeledtetni – az elfeledhetetlent,

lant és harán(t)fuvola hangján-zenéjén át. A háttérben azonban már megjelenik a

bort tartalmazó edény, mit maga a sors kínál – hiszen ez a hely nem templom, hanem

egy kocsma. Az ifjún – itt még eleinte – az látszik, hogy minden a legnagyobb

rendben van, s végre azt csinálhat majd amit akar – ám még nem számolt további

sorsával, s máris kerüli a szemlélődő tekintetemet.

    Látom szereplőm arcán, hogy elveszíthetett valakit, de a felfedezett újvilág – a maga

fiatal nőivel sem pótolhatta azt a kedvest, aki elhagyhatta – de ez itt még nem a kedvesre

találás története lesz.

     Nem követem tovább hősömnek sorsát. El kell engednem, mintahogyan annyi

mindent el kellett már engednem eddigi életemben. 

    Mégis – meg szeretném jegyezni, hogy nem csupán a család drámája volt ez, hanem

az egyéné – miközben a legszínesebb egyéniség: A KEDVES – pedig mit sem tud arról,

hogy valaki megkeresésére indult – a nagyvilágba.      

 

--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---

 

Bp. 2010. máj. 30. – Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.