Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ahol minden szív megnyílik --- 513. ---

2010.07.24

                   Ahol minden szív megnyílik   --- 513. ---

 

     Egy fotóműteremben minden szív megnyílik – sebész nélkül is,

s a stúdióban különben is szemészre lenne szükség – ha már

előhozódott az egészségügy.

     Mai rövidke „tanulmányomban” megrendelőim gondolatait

osztom meg – a Nagyérdemű Olvasóval.

     Van akit az foglalkoztat, hogy miről álmodik a világ? A kérdés

korántsem lényegtelen – mivel igen veszélyes lehet felkészületlenül

kilépni a világba – különösen ha rosszálmú az.

    Egy kis törékeny hölgynek pediglen azon érdekes meglátása támadt,

hogy e-mail te nem ebben a világban jársz. Bevallom nagy jutalomnak

tekintettem gondolatát – igaz bizonytalanságban hagyott, mert

semmiféle utalást nem tett - a másik világ felől…

     Fényképeztem pályafutásom alatt rendőröket, sportolókat,

színésznőket – s csak hosszan sorolhatnám, ugyanakkor ki nem

hagyhatnám a Természettudományi Múzeumból azt a professzort, ki

megmagyarázta, hogy milyen sokat kaptunk Amerikától – a Colorado 

bogarak által. Azt is hozzátette – mit sajnos nem jegyeztem le azonnal,

hogy milyen könnyű megismerni egymástól ezeket a rovarokat –

mivel csupán látszatra egyformák ezen bogarak, melyek még a sötétben is

felismerik egymást - noha nem Szentjánosbogarak, hangoztatta

meggyőzően. Meggyőzött.

     Egyik alkalommal meg egy agglegény tévedt be a fényképészetre –

ki váratlanul kifakadt magából, s elmondta, hogy így nem lehet tovább élni!

    Érdekes azonban amikor évek elteltével visszatért – és azt hiszem ez

hozzátartozik a történethez – akkor meg azt mondta, mégis lehet. Igazát

teljességgel átéreztem, s még napokig füleimben csengettek szavai…

     Természetesen mindent lehet – igaz nem mindenkinek – s ez teszi

színessé és életszerűvé a stúdiót.

     Befejezem lassan, s nem szeretném ha türelmed végéhez érkeznék el.

Mivelhogy az álommal kezdettem el soraimat, úgy avval lenne is illő,

hogy befejezzem.

    Egy vidám és fiatal lány – szintén kuncsaftom – meg azt fejtegette,

hogy az egész világ csupán cirkuszi attrakció – ami alól a műterem sem

kivétel(!) – és, hogy senki egy szót nem szól az álomszerű boldog

dolgokról - s ez soha eszembe nem jutott volna.

     Majd mélyen szemeimbe nézett, és megkérdezte, hogy mitől vagyok

ilyen sikeres?

     Mélyen meglepődtem - majd megmosolyogtam, viszont komolyra

fordítottam a szót – és visszakérdeztem, hogy nem-e írhatnánk közösen

egy mesekönyvet?

     Belement, majd elment.

Azóta is megy, és most – azt mondják, hogy a világban kalandozik – de

ez nem mese!

     Az ember valójában mindig jobbat akar, vagy szeretne - mint amilyen

a világ, most jó ideje már - Te nélküled.

    

--- Köszönöm, hogy elolvastál, és holnap templom! ---

Mátraballa – 2010. júl. 24. - Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.