Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Álmodban beszéltél --- 469. ---

2010.05.27

                       Álmodban beszéltél   --- 469. ---

 

    A papi titoktartás – az talán egy ismertebb dolog, viszont nem

minősül gyónási titoknak az - ha valaki álmában beszél, így ennek

meghallása-meghallgatása sem büntetendő – hanem sokkal inkább

meglepő.

     Még álmaink sincsenek biztonságban – és ez szomorú – mert

mindvégig felügyelet nélkül vannak, de csupán addig – míg fel nem

ébredünk, ám addig magunk lehetnénk önmagunk álmainak legelső

kihallgató tisztjei – bár a tábornoki kar nem az alvó ügynökökből

tevődik össze, s még szerencse lehet a körülményekben, hogy itt

egyszerűen egy alvó ügyről van szó – csak el ne álmosodj túl hosszú

bevezetőm miatt!

    De miről beszélhet Kedvesed – amennyiben melletted van –

álmaiban- álmai alatt(?) – ha ez nem titok, vagy nálad az???

    Nagyon szeretem az álmokat, és különös tisztelettel tekintenék bele

mások álmaiba – ha ez nem egy szigorúan titkos és (elakn)ásított

terület lenne. Az álom? Az álom hát… nem jár vulkáni hamuval és

füsttel – mégis előtör-feltör és mondja is sokszor a legérdekesebb

dolgokat. Az álomképek – azok nem fényképek, így nem vihetem

azokba álomszakmám tudásának legjavát, de nem is akarnék –

megvallva képtelen is lennék – bármit is hozzáadni, vagy elvenni

az álom kivételezetten kifejező szépségéből. Mégis az álom, az valamivel,

vagy valakivel összecseng – még ha  a legelrejtettebb legyen is az!

    Most álmodat hallgathatom, amit egy fiatalember elvesztésével kezdesz.

Elég különös dolog látszódik ki máris álommondókádból, de még érdekesebb

lesz ám a folytatás, ha sikerül mindent lejegyzetelnem. Valósággal – mint aki

álmában is harcol – és győz, folytatod álmod elbeszélését. Elfogyott az öröm, és

a siker napja meg késésben – s hová lett a pillanatok méltósága(?), hangzik fel

álomkérdésed – de most mindent kitálalok, és elmondod, hogy akár kenyérrel

is beéred – hiszen az idei május megadta bőséggel a maga italát, de mára csak

a gondolatok maradtak meg – és jönnek, ám ez valósággal kibírhatatlan – mivel

önzőek, és maguknak valók a dolgok – s a sors visszafordíthatatlanságáról szólnak.

    Az álom maradt meg tehát egyetlen lehetőségednek, de megvan-e még az a

szabadságod, hogy mindent elmondj alukálásod alatt, miközben magad is alakulsz.

    Szerelmem, mégis mellettem maradt, s evvel bezárod az álomképsort, amiként

bezárnak egy fotóalbumot.

    Mélyen belegondolok, hogy ki is lehetett az a fiatalember – kit elvesztettél, mit

becsületemre bár, de sajnálok – ugyanakkor meg hogyan lehet itt szerelmed

melletted?

    Most látom meg, hogy nem is alszol – csak hittem-hihettem volna, pedig

végig éber voltál…

     Van-e tanulsága történetemnek(?) – nem tudom, viszont abban máris bizonyos

vagyok, hogy jobban kellene figyelnem álmaidra – mert ezek az álomvilág

mesterdarabjai lehetnek.

     Álomkerted még nyitottan áll, s most ez lehet az mi a legnagyobb ajándék

számomra  - és egyben a legfontosabb.    

 

--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---

     MB – 2010. máj. 27. – Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.