Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Anti, az aranyműves --- 488. ---

2010.06.13

                         Anti, az aranyműves   --- 488. --- 

 

     Antal, ékszerészként dolgozott-dolgozgatott egy nagyváros első számú

ékszerészetén. Jó munkája miatt kollégái tisztelték, és minduntalan ugratták

is egyben, hogy a saját jegygyűrűd mikorra készül el? Anti jócskán benne volt

már a korban – és az agglegénykörben, így mindenki avval számolt, hogy

mindvégig meg is marad nőtlennek. Antit csupán munkahelyi teendői

érdekelték, s már azon gondolkodott, hogy jobb lenne talán - ha beköltözne a

műhelybe. Az ékszerészeten egy előre leadott és kifizetett megrendelésért –

hosszú időn át nem jelentkeztek, s a kész munka és az otthagyott arany – és az

abból elkészített jegygyűrűk meg ott várakoztak, és ezért felkérték Antit, hogy

vigye el a már elkészített ékszereket – a megrendelési címre. A megkapott címen

egy gyászoló – mégis csodálatosan szép nőre talált, akinek egészen váratlanul

meghalt a jegyese motorkerékpár szerencsétlenségben, és jelezte – már le is mondott

arról, hogy kiváltsa a megrendelést – mivel az egész házassága oka fogyottá lett,

majd ezt követően kétségbeesett sírásba kezdett. Antiban ekkor valami megmozdult,

s a későbbiekben többször is eljárt a boldogtalan hölgyhöz, és hamarosan össze is

melegedtek – a nyárban, és nem ahogyan azt sokak gondolnák. Egy idő után már közös

színházbérletük is lett, ám a bérletzáró előadásra mégsem mentek el, ugyanis ez A

víg özvegy lett volna. Anti felajánlotta a későbbiekben a jegyességet – hiszen a

jegygyűrűk megvoltak, és különben is csupán az egyik gyűrűnél volt szükséges a nevet

átírni – mit amúgy sem vésnek be túl mélyen, mivel napjainkban csak igen rövid ideig

tartanak a jegyességek. A gyűrűk megvoltak tehát, s az események felpörögni

látszottak, és közös akaratukkal megegyezően – a házasság mellett döntöttek.

     A polgári házasságkötéskor – az anyakönyvvezető azt emelte ki rövid beszédében,

hogy az egész házasság az özvegységre való felkészüléssel telik el – és, hogy nagyon

vigyázzanak egymásra – viszont erről előre nem tájékoztatta a házasulandókat, amiért

a későbbiekben Anti panasszal is élt az önkormányzatnál. De az őket eskető lelkész is

meglepetéseket hozott – ami igen elgondolkodtatta Antit, mivel a tiszteletes úr meg

avval kezdte, hogy ő maga sajnos igen fiatalon vesztette el feleségét, és nem

kártyával – hanem maláriában… Majd Ruth történetéből az özvegy Naómi személyét

emelte ki, s jelezte azt is, hogy a Szentírás megannyi helyen foglalkozik az

özvegységgel – mindkét testamentumban. Anti kétségbeesése csak fokozódott,

amikor a pap kiemelte személyes köszöntésében azt – „mert sohasem lehet tudni”,

s különösen vigyázzanak egymásra – mivel esős az időjárás, és elszaporodtak a

szúnyogok, s tudják a maláriaveszély!

    Antiból mindezek előhoztak egy nagyfokú szorongást, s minden nap a helyi lapok

gyászjelentéseit böngészte, hogy él-e még kedvese?

     Nem tudom – de azt hiszem még Antiék előtt az élet – és a jövő, de, hogy

megérik-e az ezüst, az arany és gyémántlakodalmuk évfordulóit(?) – ki tudhatja, ám

azt tudom, hogy az Anti egy remek szakember - mit most a legfontosabbnak érzek –

és ezt senki nem vitatja…      

  

 

--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---

Parádfürdő 2010 jún. 11-12 – Baráti Szeretettel: b e m. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.