Átértékeled az életet --- 414. ---
Átértékeled az életet --- 414. ---
Ledöbbent helyzetfelismerésed, hogy már régóta nem Te állasz
a helyzet magaslatán.
Nem jutottál még el az akaratnyilvánításra képtelen állapotodig –
s csupán csodállak, hogy hozzám jövet miként is érhettél el a felém
vezető fémdetektoros kapukon át(?) – úgy átverve magad, hogy
zsebeid most is éles lőszerekkel voltak teletömve – mint mindig.
Érted a múltat, a jelent, s talán a jövőt is – miközben saját
szerepedet vizsgálod újra.
Egyre mélyebbre ásol most a tényleges motivációk tekintetében,
s navigációs gyakorlataid mindenkit meglepnek – de így már senki
nem csodálkozhat azon, hogy engedély nélkül tartasz fegyvert.
Én, a hozzám való visszatáncolásod művészetén lepődöm meg
legjobban, ugyanakkor kifarolni látszol minden irántam való
korábbi ígéreteidből.
Tipikusan magyar találmány lehetsz, és amikor nincs – vagy
elfogy – mondanivalód, ilyenkor másokat idézel.
Sohasem vágnád oda a kapott ajándékokat – az ajándékozóhoz,
ám mit adhatnék én néked???
Teljességgel átértékel(t)ed eddigi életedet, és megnyugtató
lehet a számomra az, hogy már nem foglalkozol a múlttal, mégis
újra átvizsgálsz minden odavezető szálat – harisnyáidon.
MB – 2010. márc. 24. – Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-
