Az álomforrás --- 443. ---
Az álomforrás --- 443. ---
Lavina sodort el társaddal, s gondolataid a mentőcsapatok kiérkezésére
fókuszálnak - talán még nem késő. A társad én voltam, s lehetek még – most
a jeges hó rabságában.
Közénk keveredett hát így a hó és a jég, s most fogva tart – bizonytalan
időre elválasztván minket.
Amikor minden kapcsolat megszakadni látszik jutsz eszembe, mint
valóságos álomforrás – mit még mindig magamban hordozok.
Bekapcsolom, s jelvevésre kész állapotba helyezem – magam, s máris
érkeznek az álmok – melyben gazdagnak gondolhatom személyem.
Álomindítóként – egyedülálló álmot láthatok így, mely a messzi
Egyiptomba visz – a szolgálat házába.
Álmomban egy piramis szarkofágjában fekszem, melyet jól lezártak,
nehogy a múmia - értsd fényképész – tönkremehessen.
Ha most Luxorból hívhatnék egy papot, az most visszaadhatná életemet,
és egyben álmaim szabadságát - de Luxornak papjai most mással vannak
elfoglalva, mivel izraeli turistacsoportot várnak.
De mi is lehet veled, s nem tudom azt sem, hogy most milyen
forrásjeleid, vagy forrásigényeid vannak(-e) még – vagy talán inkább csak
lehetnének?
Te most célszerűen és tudatosan zárod ki gondolataidból azt, hogy az
emberek ennyire megváltoztak, vagy jelen esetben - ennyire kiszolgáltatottá
lettél.
Felméred, hogy minden(ki) meg és átváltozott, miközben az önhibernálás
gondolata mellett döntesz – s ezt akár megértéssel fogadhatnám.
Körülményeid azonban nincsenek kihatással végtelenül erős akarásodra,
és semmiképpen nem gondolnál az elvesz(t)ett légicsatáidra.
Arra is gondolsz, hogy saját képességeink predesztinálnak minket, s
félve mélyedsz bele csupán, hogy kik irányítják – és honnan a túlvilágot,
hogy folytasd majd a halál utáni életed, és már egyedülállóként – mivel
társad sehol.
Egy idő után már - a lavinát is megszokja az ember, s ki sem mer
mozdulni egyedül – a hó és a dermedtség fogságából.
Fehér ember nem igazán érti meg a négerek lelkivilágát, de még a hófehér
havat sem.
Olyan vagyok most, mint akit elhagyott Kedvese - mivel elveszett.
Odalett. Nincs.
Megmarad a félszem, hogy nagy és felmérhetetlen kárt okozott
kapcsolatunkban – ez a váratlan lavina, bár most újabb havazás nemigen
várható.
--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---
Buszon utazva: Nádújfalu – Apci leágazás – 2010. ápr. 28.
Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-
