Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az álomforrás --- 443. ---

2010.04.29

                           Az álomforrás   --- 443. ---

 

    Lavina sodort el társaddal, s gondolataid a mentőcsapatok kiérkezésére

fókuszálnak - talán még nem késő. A társad én voltam, s lehetek még – most

a jeges hó rabságában.

     Közénk keveredett hát így a hó és a jég, s most fogva tart – bizonytalan

időre elválasztván minket.

    Amikor minden kapcsolat megszakadni látszik jutsz eszembe, mint

valóságos álomforrás – mit még mindig magamban hordozok.

     Bekapcsolom, s jelvevésre kész állapotba helyezem – magam, s máris

érkeznek az álmok – melyben gazdagnak gondolhatom személyem.

    Álomindítóként – egyedülálló álmot láthatok így, mely a messzi

Egyiptomba visz – a szolgálat házába.

     Álmomban egy piramis szarkofágjában fekszem, melyet jól lezártak,

nehogy a múmia - értsd fényképész – tönkremehessen.

    Ha most Luxorból hívhatnék egy papot, az most visszaadhatná életemet,

és egyben álmaim szabadságát - de Luxornak papjai most mással vannak

elfoglalva, mivel izraeli turistacsoportot várnak.

    De mi is lehet veled, s nem tudom azt sem, hogy most milyen

forrásjeleid, vagy forrásigényeid vannak(-e) még – vagy talán inkább csak

lehetnének?

    Te most célszerűen és tudatosan zárod ki gondolataidból azt, hogy az

emberek ennyire megváltoztak, vagy jelen esetben - ennyire kiszolgáltatottá

lettél.

     Felméred, hogy minden(ki) meg és átváltozott, miközben az önhibernálás

gondolata mellett döntesz – s ezt akár megértéssel fogadhatnám.

     Körülményeid azonban nincsenek kihatással végtelenül erős akarásodra,

és semmiképpen nem gondolnál az elvesz(t)ett légicsatáidra.

     Arra is gondolsz, hogy saját képességeink predesztinálnak minket, s

félve mélyedsz bele csupán, hogy kik irányítják – és honnan a túlvilágot,

hogy folytasd majd a halál utáni életed, és már egyedülállóként – mivel

társad sehol.

   Egy idő után már - a lavinát is megszokja az ember, s ki sem mer

mozdulni egyedül – a hó és a dermedtség fogságából.

     Fehér ember nem igazán érti meg a négerek lelkivilágát, de még a hófehér

havat sem.

    Olyan vagyok most, mint akit elhagyott Kedvese - mivel elveszett.

Odalett. Nincs.

     Megmarad a félszem, hogy nagy és felmérhetetlen kárt okozott  

kapcsolatunkban – ez a váratlan lavina, bár most újabb havazás nemigen

várható.  

    

     --- Köszönöm, hogy elolvastál! ---

 

Buszon utazva: Nádújfalu – Apci leágazás – 2010. ápr. 28.

     Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.