Az élet iskolája --- 471. ---
Az élet iskolája --- 471. ---
Sok-sok évi kivárás után – visszatérnél egykori iskoládba, hogy
újrahúzd az élet nagy tételeit – melyek nem jöttek be, dacára annak,
hogy életed eddigi dolgai homlokegyenest történtek.
A csodavárás így hamar abbamaradt, s már a nem mérgezett nyilakat
is – mind mérgezetteknek hiszed…
A helyzet merőben megváltozott körülöttünk – de Te erre nem figyeltél,
mivel – mint mindig – magaddal voltál elfoglalva, nyilván mert tartalmilag
új és vonzó voltál még – és kifelé látható is, ám engem mindenkor bensőd
foglalkoztatott.
Több látszott belőled tehát – olykor még a kelleténél is több – mégsem
elég, és személyemet kényszerpályára állítottad – s még az is szerencsémnek
tudható be, hogy fényképészi szakmám – mégsem lett kényszerű pályává.
Az életiskola azonban nem hirdeti magát – mivel a sorscsapásokat készíti
elő, melyekre nem gondolunk - mégis beleránt.
A nagy útelágazás azonban hamar elérkezett, és nem sokat váratott magára.
Te az időjárást választottad a folytatáshoz – s felvállaltad a szél szerepét.
Engem váratlanul ért elválásunk, mivel erre vonatkozóan felkészületlen
voltam, s az életiskolájáról – akkor még mit sem tudtam én, hol most igen
komoly és szigorú vizsga előtt állok.
A tételek előttem elkészítetten, s érdekes mód nem megfordítottan, hanem
láthatóan – egy tétel kivételével, s a vizsgáztató tanárnő meg mintha maga a Múzsa
lenne – ki jó előre figyelmeztet, hogy ne a bizonytalant válaszd e-mail –
hiszen érted van az elrejtve, s nem ellenedre – de én mégis azt húztam, s
ebben a sors balkeze volt – tudtomon kívül, mely egykoron tőled elválasztott…
Amennyiben a Szélcsend tételét választom, úgy életem nagy viharaiból –
talán a lényed kimaradt volna.
--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---
MB – 2010. máj. 27. – Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-
