Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bár lett volna magamhoz való eszem! --- 476. ---

2010.06.02

               Bár lett volna magamhoz való eszem! --- 476. ---  

 

    Dr. Hahn Tóbes Máriától – egykori háziorvosnőmtől tudom azt, hogy jó

tüdővel, és főleg jó szívvel – igen sokáig elélhet az ember.

     Ha tehettem volna – úgy rögtön végigtapogatom tüdőmet és szívemet is –

és örvendek, hogy mindezekkel magam is rendelkezem - igaz anélkül, hogy

tudatában lettem volna annak, hogy milyen is igazából az emberi szív.

     Egy nálamnál idősebb barátom – a Feri, ő meg arra tanított, hogy inkább

magához való esze legyen az embernek.

     Azóta is ott bujkál bennem a gondolat, hogy e-mail nincs magadhoz való

eszed – és hiába jó a tüdőd, meg a szíved – mégsem lenne belőled jó rabbi.

     Majd váratlanul eszembe jutsz, hogy vajon mit mondanál magad(?), ki

mindig is úgy fogalmazol, hogy az emberek szót értsenek – ha kell szavak

nélkül is.

     Gyorsan – szinte napkelteként jöttél, és viharként távoztál – mint akár a

trópusokon – az eső…

     Minél inkább próbálnám elhallgattatni hangod, annál erősebbnek érzem

(l)égfegyvertárad – amihez csupán a tűzparancs hiányzik, hogy előkerüljenek

festéklövedékeid.

    Rossz sejtéseim vannak, hogy most milyen képet is festesz rólam!

Egy allegóriával indítasz, hogy glóriával fejeden érkezhess meg – miszerint

hiába is hordanám hozzád a világ összes aranyát, mivel Te több vagy mint

egy illegális nemesfém lerakóhely.

     Nemesfémekkel nem rendelkezem, s aranyeremet meg mindenki előtt

sikerült mind ez eddig eltitkolnom – ami nem kis diadalmam lehetett, igaz

azonban, hogy nem is a legnagyobb – az aranyér nagyságához mérten.

     Avval folytatod – és ezt értem, hogy e-mail sohasem volt meg a magadhoz

való eszed – még csak egy csepp sem.

     Mintha csak Feri bátyám beszélne belőled – de ezt csupán magamban

mondom.

     Befejező felvillanásod azonban igen elgondolkodtat, miszerint ne akarjak

rabszolgának megmaradni – miután kijöttem Egyiptom földjéről!

     Miért húznám tovább az írásom(?), hiszen csak mindent felkavarok

magamban.

     Nem értek már magam sem semmit – de hogyan is lehet, hogy az

aranykeresők között az első lehettem – és a legnagyobb lázban, viszont az

aranyat más vitte, és vette is el.

    Ó, e-mail(!) – ha lett volna magadhoz való eszed, ámbár egy csöppnyi is,

úgy Eldorádó mesebeli országa – a tiéd lehet, s másoké meg a szív

szorongása – vagy a tüdőkből kijövő sóhajtások, ám ez nem így történt…

 

  

 

--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---

 

Bp. – régi időszámítás szerint 2010. máj. 33. – egyébként  2010. jún. 02.

 

     Baráti szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Milyen a tüdő és a szív állapota?

(b e m , 2010.06.02 16:06)

Kíváncsi lennék, hogy mi is lenne Feri barátom üzenete - a Kedves Olvasó(m)hoz? -_-