Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beletekinthettem szemeidbe --- 455. ---

2010.05.15

               Beletekinthettem szemeidbe   --- 455. ---

 

     Minduntalan előjön belőlem az, és már valósággal bizonyítanám

is azt, hogy valami csak akkor olyan – nagy, vagy kicsi – ha olyannak

akarja látni az ember.

     Minden – nő a földből, és minden nő a földbe távozik – mondta egy

ünneprontó - ismeretségi körömből, akire ezért – igen megharagudtam,

igaz, hogy időközben megbocsátottam néki.

     Jó előre bocsátom hát, hogy nincs harag (köztünk), és kivirult a

puszta – mint amikor az előre elkészített áldás elérkezik…

    Olyan bevehetetlen voltál mindig – mint a leggazdagabb áldás, és a

méltó és rád illő körülményeket – meg egyszerűen sült-malacnak

gondoltam, amiért nem kell megharcolnom – de tévedtem, belátom.

     Ismeretségünk kezdetén még sátorban laktál, de a mai palotád (ahol

élsz) – már kőfallal körülvett városban található, hol szíved könnyen

elkövesülhet – és ettől féltelek most!

    Mindig, és mindenre – a legnehezebb megoldást kerested, és érdekes

mód meg is találtad azt.

    Emberi terveidről nem hagynád magad lebeszélni, és a kevéssel is

sokra jutsz – miközben senkinek nincs fogalma még arról, hogy mi

ketten mire jutunk – mivel amire nem jutottunk, azt mindenki tudja.

    Nem az volt sohasem a különös a számomra, hogy ki mit mond –

hanem, hogy Te mit mondasz(?).

     Az élet alkalmi produktumaival nem érhetjük be – mivel már

felnőttek vagyunk, s máris óriásivá nőttél szemeimben – ahogyan

újból betekinthettem abba, mit meg sem közelít Budapest

Belvárosa…

     

--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---

 

Vonaton: Jobbágyi – Nagybátony --- 2010. máj. 12.

    Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.