Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csak nagykorúaknak! - Ugye nem vagy képmutató? --- 415. ---

2010.05.07

Csak nagykorúaknak! - Ugye nem vagy képmutató?   --- 415. ---

 

     Nagy izgalomban lehettünk Bátyámmal minden szatmárnémeti

utunk előtt, mivel Anyánk igen babonás volt, és a dolog azon

múlott, hogy mit hoz majd álma. Amikor az álom előremutató

volt, akkor másnap utazhattunk is - anyai Nagymamánkhoz.

     Az események sínbetételéhez – talán a szatmáriak kedvéért

mégis meg kell említenem, hogy az itt leírt események Iosif

Uglar párttitkárságától távolabb, míg Borsa Mária nemzetgyűlési

képviselőségéhez közelebb állottak – időrendben.

     Szatmár - akkor még szép kisvárosként élte mindennapjait, s

nem is emlékszem semmi különösebb eseményre – ami érinthette

volna ottlétünket, hacsak nem a Szamos tavaszonkénti áradása –

ami azért félelmetes volt.

     Nagymamánk a Tiszaújlaki út vége felé lakott, amit újabban

Gheorghe Baritiu útra neveztek át, mivel az átjárás Tiszaújlak

irányába megszűnt…

     Itt telt vakációnk a legnagyobb csendben, míg fel nem verte

a várost a következő hír, ami ugyan nem a legpublikusabb – mivel

azonban nem egy kitalált történetről van szó, mégis merészkedem

az esemény megírásával – hiszen tudhatom rólad, hogy nem vagy

képmutató!

     A város közlekedése akkoron még nem igazán volt kiterjedt, s a

Nagyállomásáról konflis szállította az utazókat, a megadott címre.   

     A város központjából indult - a Zsidó-korzótól – az a buszvonal,

amely a Tiszaújlaki út végéig volt hivatott vinni az utasokat –

amennyiben kerültek utasok.

     Akkoriban a tömegszállítási járműveken volt egy beosztott

jegykezelőnő (taxatoare), akitől megválthatóak voltak a

buszjegyek - s innen kezdődik el történetem.

     A gépjármű a Tiszaújlaki út legvégén megfordult, hol a

menetrend szerinti újbóli elindulásig hosszasan várakozott.

     Innen indulhatott el futótűzként a hír, hogy a busz személyzete -

valami általunk akkor még ismeretlen okból – szétválaszthatatlanul

összeragadt, és evvel a város tömegközlekedése egy szempillantás

alatt összeomlott - nem lévén csupán ez az egy busz forgalomban.

     Volt aki látta az eset elszenvedőit – amint elviszik a mentők,

megint mások meg látni vélték amint egy nagytraktor elhúzza a

személyzet nélkül maradt Tudor Vladimirescu márkájú autóbuszt.

     Persze mi gyermekek nem láthattunk ebből semmit, de még

csupán kérdeznünk sem volt szabad…

     A városi pártbizottság azonnal jelentette az esetet a

tartománynak – ami akkor Nagybánya volt. Evvel azonban még az

ügy nem ért véget, mert ők meg azonnal riasztották Bukarestet.

     További részleteit az ügynek nem ismerem, de megállapítást

nyert, hogy az eset közben szolgálati mulasztás nem történt.

     Bátyámmal mire kikövetkeztettük volna az összeragadás

miértjét – már véget is ért a vakáció, és a Szamos is megnyugodott…  

 

MB – 2010. márc. 24. – Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.