Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy kicsivel boldogabb --- 483. ---

2010.06.08

                 Egy kicsivel boldogabb   --- 483. ---

 

     Eföldi életünk egyik nagy öröme az lehet, hogy ittlétünk

során – mindvégig barátokat szerezhetünk, s ebben semmi

kifogásolnivalót nem találok, viszont amilyen hosszú időbe

telik egy-egy barát megtalálása – csupán egyetlen pillanatba

kerülhet, annak elvesztése.

    Még csak véletlenül se alkalmazd a kérdést – barátaid és

embertársaid felé, hogy – boldog vagy-e?

    Féltelek, hogy könnyen válasz, és barát nélkül maradsz!

Jézus a hegyi beszédében egyszerűen-érthetően fogalmazta meg,

hogy kik is a boldogok – ám akkor meg miért ijed meg mindenki

e kérdéstől?

    Egy Istenben hívő barátom azonban egy szokatlanul szép dolgot

fogalmazott meg, és mondott el számomra – melyet megosztanék veled.

     Érdekes mód, ő is nem sokkal házasságkötésük után – azt

kérdezte meg kedves feleségétől, hogy boldog vagy?

    Asszonya lehajtotta fejét, és azt válaszolta, hogy egy kicsivel

lehetnék boldogabb is…

     Feleletét nem csupán férje, de az égiek is meghallották, hogy

egy kicsivel – azaz egy kisgyermekkel boldogabb lenne a

fiatalasszony. Az égiek mindent mindig másként értelmeznek.

     Felesége hamarosan terhes lett, s rá kilenc hónapra meg is

született első kicsinyük.

     Barátom – történetünkben a férj – életében összesen öt alkalommal  

tette fel asszonyának a kérdést – mi megannyiszor hasonló

eredménnyel zárult.

     A család épült, a gyermekek cseperedtek – ám a férj veszélyesnek

tartotta a kérdés újbóli megfogalmazását, és nem sütötte el azt többé –

rákérdezvén tulajdon nejére.  

     Egy meghitt és boldog családi vacsorát követően – miután a

gyermekek aludni mentek, a férj egészen mélyen belenézett

feleségének szemeibe – mint amit csupán most fedezett fel, ahhoz,

hogy újból előtörjön a kérdés a családfőből – de mondd meg őszintén,

hogy boldog vagy-e kedvesem(?) – ám ekkor a férj hirtelen megcsókolta

feleségét – lefedvén ajkait - nehogy megszokásból válaszolja majd, hogy

egy kicsivel lehetnék boldogabb…

    De mit ád az ég(?) – az asszony újból várandós lett, és ezúttal ikreik

születtek.

    Ez az ő bajuk és nehézségük, vagy sokkal inkább a közös örömü(n)k

része lenne?

     Befejezem, de azt érzem, hogy adósa maradtam Kedves Olvasómnak –

egy egyáltalán nem kellemetlenkedő kérdéssel, hogy boldog vagy-e?

     Bár válaszod még nem érkezett el, mégis biztatlak, hogy merj boldogabb

lenni – ámbár egy kicsivel.

     Záró fohász: Áldott légy Uram, és megbocsáss!

 

--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---

Parádfürdő – 2010. jún. 07.

    Baráti szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.