Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Empátia --- 434. ---

2010.05.07

                            Empátia   --- 434. ---

 

     Minekutána Illés az égbe ragadtatott a próféták fiai harmadnapig

próbálták megkeresni Illést, de nem találták meg, és maga Elizeus –

ki a próféta tanítványa lehetett – tudatában volt annak, hogy mestere

az Úr lelke által felméne szélvészben és tüzes szekéren az égbe - s,

hogy mindezek után hiába is keresnék valamelyik hegyen, vagy

völgyben – a próféta fiak. Persze nem is találták meg…

     Könnyen eltévelyedhetek így önmagam is - ha az empátiáról

próbálok meg írni, viszont levonom a tanulságokat, és nem a hegyek

valamelyikén – vagy egy völgyben próbálom megkeresni az empátiát.

    Aki tudatosan próbálja megkeresni az empátiát - az sohasem fogja

megtalálni azt, s talán tudatlanságom lehet az ami segíthet most - e

fontos fogalom megértésében.

     A kérdés nagyságához – már önmagában is gyengének érezhetem

magam, de valami azt súgja onnan bentről, hogy most ne

gyengeségeidre összpontosíts – hanem a másik bánatát hallgasd!

     Félek, hogy nem fog menni a dolog, s hogyan is tudnám a másik

ember szempontjait felfogni – mivel nem tudom magamról még azt

sem, hogy megvan-e azon beleérző-átérző képességem - amivel

átérezhetem valóságosan a másik ember problémáit.

     Szöget üt most fejembe a kérdés, hogy mi is motiválhatja a

másik ember lelki és érzelmi világát, s miként rezonál ez bennem?

     Képes lehetek-e egyáltalán a másik ember bajait, saját

élményként megélni? Csupán a kérdések záporoznak…

 

     Talán egyszerűbb lenne, ha a próféták unokáival magam mennék

el Illés felkutatására?

     A próféták unokái – piros autóval közlekedni vélték látni egy

budai kerületben Illést, megint mások túrázás közben - mintha a

Hárshegy emelkedő ösvényein haladt volna. Nem tudhatjuk.

    Feladom, és befejezem.

Egy igen idős nénikét kérdezhetem meg Magyarország egyik távoli

kisfalujában, hogy miként érezte magát Budapesten?

     Igencsak meglepődhettem feleletén(!), mármint, hogy szép

város, jó város – csakhogy döbbenetes lehetett számára az, ahogyan

elnyeli az embereket a világváros aluljárója, s utána meg kereshetik

őket mint Illést a próféták fiai és unokái – tette még hozzá a bölcs

nénike, kit ha nem is véletlenül - de Súnemitának hívnak.

 

MB – 2010. ápr. 17. – Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.