Epitáfium (Sírvers) --- 440. ---
Epitáfium (Sírvers) --- 440. ---
Visszaesett kedved, s még szélcsendben is a viharsarkot
keresed – noha már régen nincsen tétje a küzdelemnek, mégis
valami emberileg megmagyarázhatatlan okból – de izomlázat
kapsz az izgalomtól, ha eszedbe jutok.
Mind egyre csak a sírverseket olvasgatod temetői sétáid
alkalmain – máskor meg az emberi jogok nyilatkozatára
emlékeztetsz.
Az embereket mindig csakis a jóra nevelted, s mindenkit
óvva intesz az autópályán száguldó autóbuszból való kiugrástól –
ejtőernyő nélkül…
Meglehet magad is kiugrási pontot keresel, s talán egy új
szerepben akár titkárnő is lehetnél – az Emberhez és új élethez
méltó helyzetmegoldás Minisztériumánál.
A temető vadgalambjai azonban tiltott és hihetetlen dolgokról
turbékolnak – veled kapcsolatosan.
Ruhatárad már jó ideje nem én állítom össze, s ez összhangban
is állhat az emberi jogok nyilatkozatával, viszont a keleti
filozófiáktól elfordultál, hogy felém fordulhass – egy villanásnyi
időre még.
A (fel)villanás azonban amilyen gyorsan jön, hasonló
hirtelenséggel tűnik is el.
Elnézem, újból megcsodálom felújításra szoruló templomodat,
hol egykor magam lehettem a kántorszerzetes…
Kérlek!
Könyörgöm, hogy ébredj fel(!) – mivel „csak” álom volt.
Hiszem, hogy a tisztességes munkának, és az emberi életnek
értéke van.
Az élet tartalmassá tétele rajtad is áll, s gondold meg alaposan
azt, hogy milyen vers is kerülhet sírodra majd, mivel abból a
temetőlátogatók a legváratlanabb következtetéseket vonhatnák le.
A temetőket járók száma pedig soha nem látott növekedésben
van – de ezt nem tőlem tudod!!!
---
Köszönöm, hogy elolvastál!
MB – 2010. ápr. 26. – Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-
