Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Epitáfium (Sírvers) --- 440. ---

2010.05.01

                     Epitáfium (Sírvers)    --- 440. ---

 

     Visszaesett kedved, s még szélcsendben is a viharsarkot

keresed – noha már régen nincsen tétje a küzdelemnek, mégis

valami emberileg megmagyarázhatatlan okból – de izomlázat

kapsz az izgalomtól, ha eszedbe jutok.

     Mind egyre csak a sírverseket olvasgatod temetői sétáid

alkalmain – máskor meg az emberi jogok nyilatkozatára

emlékeztetsz.

    Az embereket mindig csakis a jóra nevelted, s mindenkit

óvva intesz az autópályán száguldó autóbuszból való kiugrástól –

ejtőernyő nélkül…

    Meglehet magad is kiugrási pontot keresel, s talán egy új

szerepben akár titkárnő is lehetnél – az Emberhez és új élethez

méltó helyzetmegoldás Minisztériumánál.

     A temető vadgalambjai azonban tiltott és hihetetlen dolgokról

turbékolnak – veled kapcsolatosan.

    Ruhatárad már jó ideje nem én állítom össze, s ez összhangban

is állhat az emberi jogok nyilatkozatával, viszont a keleti

filozófiáktól elfordultál, hogy felém fordulhass – egy villanásnyi

időre még.

    A (fel)villanás azonban amilyen gyorsan jön, hasonló

hirtelenséggel tűnik is el.

     Elnézem, újból megcsodálom felújításra szoruló templomodat,

hol egykor magam lehettem a kántorszerzetes…

   

     Kérlek!

Könyörgöm, hogy ébredj fel(!) – mivel „csak” álom volt.

    Hiszem, hogy a tisztességes munkának, és az emberi életnek

értéke van.

    Az élet tartalmassá tétele rajtad is áll, s gondold meg alaposan

azt, hogy milyen vers is kerülhet sírodra majd, mivel abból a

temetőlátogatók a legváratlanabb következtetéseket vonhatnák le.

    A temetőket járók száma pedig soha nem látott növekedésben

van – de ezt nem tőlem tudod!!!

 

---

 

Köszönöm, hogy elolvastál!

 

MB – 2010. ápr. 26. – Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.