Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fény(képész) – az írói homály mögött --- 461 ---

2010.05.21

               Fény(képész) – az írói homály mögött   --- 461 ---

 

     Lekésted a repülőjáratot mely felém vitt volna – s már csupán a

madarak maradtak az égen, akiket a Földre csalsz – járni tanítván

őket, hogy saját lábaikon járhassanak a földön, ami néked sajnos

de megállapíthatóan - nem sikerült…

    Voltak idők amikor engemet is oly annyira elvakított a Nap,

hogy a réteken legelésző embereket véltem látni, viszont már a kar

elvonult a színről – és egyedül maradtál, miközben elkezdetted a

záró kardal éneklését – melynek hangját felém hozta a májusi szellő.

     Valamiképpen most erősen elvonatkoztatnak tűnsz elő

(kép)mezőmben – tudod ahol az emberek legelésznek, ugyanakkor

olyannak látlak, mint egy remekbeszabott áttételes műalkotást,

amely érdekes mód - énekel is.

     Ha nem élnél, úgy képzeletbeli lénynek-lánynak gondolnálak, ám

a helyzet szélként fordult meg, s most képzeletvilágom gazdagítod,

de érdekes módon a képzelet érzékletességében válik minden

hihetővé, és én ezt soha nem tudtam.

    Eddig!

Tündéri(es) lényed – állítom, hogy átmenet a különleges, és az

elbűvölő között, ugyanakkor ez az ami csodálatos – szemeidben!

    Nincs – és nem is lehet(!) – belenyugvásom az elkerülhetetlen

sorsba, és még az utolsó pillanat előtt meg kell mentenem írói

képzeletem hősét – ki mégiscsak egy élő személy – hiszen éli a

maga világát…

    Nem szeretnélek azonban előnyösebb színben feltüntetni – mivel

a maximumot már nem lehet tovább fokozni.

     Illene befejeznem!

De mi is, vagy inkább ki is lehetne a fény – az írói homály mögött(?) –

amit a fény-képész képez.

    A káprázatok, és a látomások világának itt vége szakad – ahhoz,

hogy elkezdődjék a legkifejezőbb szavak megtalálása – ha már Te

nem vagy meg – hol nincs többé homály, és mindenkinek megkerül

majd a szerepe – nyilvánvalóan a Holdon, mert mi sem

természetesebb.

     Az, hogy a szívem majd meghasad valami okból – az senkit sem

érdekel, és a repülőjáratok tovább járják az élet végtelenét – soha

meg nem tudván, hogy mennyire szerettelek.

     

 

--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---

 

MB – 2010. máj. 21. – Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.