Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kedves VÁR_ADY Barátom ! (II. rész)

2010.05.15
A világváros magányos ADYSÁHOZ ...   Message List  
Reply | Delete   Message #118 of 340 < Prev | Next >
Kedves VÁR_ADY Barátom ! (II. rész)-Nagyvárad 2008 január 10 - 12.
"Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled TE ISTENNEK VÁROSA . Szela ."
Sétálós kedvem csak fokozódott,hiszen a központi helyek következtek ,
a Színházzal és az Iskolával . A Színház előtt álló allegorikus
szobrok , a strázsáló Múzsák , felállításuk óta nem vették még ki , a
mindenkit megillető több évtizedes , sőt évszázadot meghaladó éves
szabadságukat , s talán éppen reám vártak , hogy jóváhagyjam
szabadság-kérelmüket . A Drámai műfajok Múzsája, az most is komor
és bizalmatlan hozzám , talán tragédiaírónak nézhetett , vagy már kész
tragédiának ... A Komika , ő kedvességgel fogad , s ha nem a Színház
előtt állana szobra talán hitelt is adnék Mosolyának , s csak annyit
mondott , hogy látogass be az ALMA MATEREDBE , különben nem kapsz a
Mutteredtől - almát . A Fő-utca felől hálókkal betakartan
álcázott
Iskolám láttán , egyből emlékezetembe ugrott , a halászengedély iránt
érdeklődő hölgy , ki ezek szerint igen hamar kivehette - kivethette ,
engedélyét és hálóját .'S az ISKOLA ?! Hát , nagy élmény volt ma is !
A kapus rám-kérdezett , hogy merre (?) , de a Sötét-folyosó hallatán ,
megértőnek mutatkozott , bár rátelepült az arcára a döbbenet , de
vissza már nem tarthatott ... Az Iskola bejárt részeit tűzszerészként
vizsgálhattam át , s alig bírtam önmagamat hatástalanítani !
Édesanyám NyolcvanADY_k Születés-napjának délelőttjén látogattam ki
Szülővárosom legnagyobb temetőkertjébe , a Rulikowszkyba , mit
megannyiféleképpen írnak le az emberek , s a könyvek , de magán a
síremléken található feliratok is eltérnek . Itt jutott csak eszembe ,
hogy elérkeztem életem könyvének az ötvenkilencedik oldalára , s ,
hogy mennyi is maradt még e könyvből , a végszóig (?) , fogalmam
sincs . Mondd Te újraolvasnád e saját élet-könyvedet , vagy már
könyv nélkül is tudod Szerepedet ? Bekukucskálok a
Steinberg-kápolnába , hol egy őrizetlen és magára-maradott halott
várakozik , ugyan mire s Kire (?) , feladva immáron bármiféle
kigondolást az élet folytatására . Beigazolódni tetszik a mondás ,
hogy aki Váradot temeti , az önmagát is eltemeti . Nem eleveníteném
fel a teljes sírkerti sétát , csupán egy sírfeliratra emlékeztetnék ,
miszerint :
A Halál az bizonyos , csak az időpontja bizonytalan . Ha élne
Seneca , vajon miként kommentálná ? A Feltámadottról miért nem szól
senki ??? Pedig igaz , hogy Feltámadott . A sétát , még önnön
boldoggá-avatásom előtt abbahagyom ... VISSZAUTAZÁS BUDAPESTRE ,
S A BÚCSÚ ANYÁMTÓL : Ahogyan a vonat elindult , a peronon-maradt
Nyolcvanéves Édesanyám integető alakja , mind-egyre törpült csak ,
a perspektíva törvénye szerint , s miközben minél jobban
távolodott a vonat , úgy lelki szemeimmel , meg egyre Hatalmasabbnak
láttam , és látom . Magam sem értem igazán , hogy miért kell
hátra-hagynom Nyolcvanéves Édesanyámat , de ha ez az élet rendje ,
netalán rendelése , úgy meg hiába is tiltakoznám , ha már az a
Vonat elindult ...
Baráti Szeretettel : bősze emil miklós - fotográfus .
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.