Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kószálsz --- 411. ---

2010.05.07

                       Kószálsz   --- 411. ---

 

    Kallódsz, céltalanul járkálsz – mint aki gazdátlanul hever,

de mondd meddig (b)írod még(?) -  búvó és rejtőzködő életedet.

     Azt sem mondhatnám, hogy lazsálsz – és a napot sem lopod,

s a Nap is a helyén áll, ám körülötted és benned – mintha az

arányok megváltoztak, vagy eltolódtak volna, és aranyaid

messzire gurultak, csupán ékszertartó ládikád maradt meg – s az

is üresen, egykori gazdagságod mementójaként.

    Meg annyiszor kockára tetted életedet, hogy kiállj a

fegyvertelenek mellett.

     A közmunká(k)ban mindig is jeleskedtél, és azt érezhetted,

hogy tudsz tenni valamit az erőtlenekért,  akik között magad

lehettél a legerőtlenebb.

     Kettőnk sorsának fonódása – erőt és bátorítást jelentett

mindkettőnk számára, míg el nem fogyott a fonál…

     Ha nem szerződsz rémdrámai szerepekre, talán minden

másképpen alakul, viszont már kezded megérteni a dolgokat,

és eszedbe nem jutna az, hogy ékszertartó ládikádba

koporsószögeket helyezz.

    Túl vagy tehát a mélyponton, s már lényegtelenné lett a

kérdés, hogy mi okból nem épül sorsod?

     Hadd folytassam avval, hogy a fordulópont kettőnk

kapcsolatában – Önkéntes alapon történt.

     Már nem vagy hagyományfüggő, és ügyesedsz, s már nem

vállfástól veszed fel blúzodat.

    A dolgok legkeményebb üzenete az, hogy minden

átrendeződött, miután kikerültél a dolgok struktúrájának

középpontjából, melyet meg kellett volna mindenképpen

akadályoznom – ha mindentudó vagyok.

         

 

2010. márc. 19-én, vonaton ülve: Budapest és Gödöllő között.

Baráti Szeretettel: bősze emil miklós.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.