Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Közkívánatra: A házaló magány (második rész) --- 566. ---

2010.09.17

          Közkívánatra: A házaló magány (második rész) --- 566. ---

 

    Ne mondd azt, hogy nem kérsz belőlem(!), hiszen már kezemben a

végzés – és mától társbérlők lehetünk.

     Igaz ezen hivatalos okmányon nem jelenik meg sehol sem aláírásod,

de attól még érvényesnek gondolnám azt.

     A fő gondom avval van, hogy még nem ismerjük egymást – de ettől

ne félj, és légy nyugodt mert megismerhetsz – hosszas egyedülléted után

ez biztosan jót fog tenni – s nem fogsz csalódni bennem. Ezt megígérhetem.

     Amit nem adtál meg másoknak – vagy mit önmagadtól is megtagadtál,

azt mind el és visszahozom neked.

    Csekélységemben és szerénységemben – tuti nem lesz okod (újabb)

csalódásokra. Majd meglátod, de a napot továbbra is csak nyugtában dicsérd!

     Jól látom én szemüveg nélkül is társtalanságod, egyedülléted és

elhagyatottságodat, ellenben most majd megismerheted általam a

magán(y)osság lélekemelő érzését is – vagy nem ezt akartad? Sajnálom!

     Magadnak való voltál egész életedben – igaz mégsem lelki hajléktalan –

s hajlékod igen távoli-félreeső, és messzire távolodott el az emberek

világától.

     Miért is kellett elzárkóznod mások társaságától, s hogyan történhetett az

meg veled, hogy visszavonultan és egyedül élj?

     Helyzeted, állapotod és körülményeid, még engem is megleptek!

Mielőtt ideértem – lakatlannak hittem lakásodat, nem látván az életnek semmi

jelét, mivel ember nem látogatta elhagyatott hely ez – ám ezután remélhetőleg

minden másképpen lesz. Majd én gondoskodom róla(d)!

    Társtalan voltod pontosan annak köszönheted, hogy nem szívesen

érintkeztél emberekkel.

     Jogcímem van immáron itt maradásomra - s ennek kapcsán nyilvánvalóan

hozzád is, és nem egy jogtalan – vagy egy erőszakos beköltözésről van itt szó,

hiszen még csak azt sem érzem, hogy idegen lakásba költöztem volna – sőt

mintha magad is egy kicsikét erre vágytál volna, vagy csupán az én

fejtegetésemben lenne a hiba?

    Mától, a magányod már nem letehető.

Mások úgy örülnének nekem, s teljes szívvel és önkéntes odaadással várják a

házaló magányt – miközben Te meg saját-külön bejáratú magányt kaphattál…

     Belegondolva nekem nincs is szükségem lakásodra – s azt inkább

meghagynám továbbra is a számodra, és még csak haszonélvezeti jogra sem

tartanék igényt – ha megengeded, hogy beléd bújva – beléd költözzem.

   

--- Vége… ---

 

~~~ Végre-vége tehát a magánynak, és magányodnak! ~~~

 

--- Köszönöm, hogy elolvastad! ---

 

Budapest – 2010. szept. 17.

    Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Új írásaim: https://bemiklos2.eoldal.hu

Ősírásaim: http://www.bemiklos.eoldal.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.