Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lázálom --- 417. ---

2010.05.07

                            Lázálom   --- 417. ---

 

    Fáradtnak találom most arcod, és minden figyelmeztetésre

csupán elfordítod fejed – pedig sohasem ébresztenék fel senkit

sem lázálmából.

    Nem szeretném sumák módon eldönteni, hogy milyen is vagy,

pedig legutóbbi lázálmom főszereplője lehettél – mint a

szecessziónak leánya.

    Tetteid rúgóját nem igazán ismerem – ám gondolataiddal mintha

elkülönülnél, különválnál, s már-már elszakadnál – a valóságtól.

    Szülővárosom (Nagyvárad) Központjában áll az Állami Színház,

melynek oldalfeljárói előtt két múzsának a szobrával találkozhatunk.

     Jobb oldalon Melpomené – a tragédia szobra, míg a feljáró jobb

oldalán meg Thaleia – azaz Thalia, a komédia múzsája található.

    Felmerül bennem önkéntelenül is a kérdés, hogy melyiknek

szerepe mögé bújhattál most – ami különben teljességgel felesleges,

hiszen nincs, de nem is lesz sohasem hasonmásod.

    Érthető okokból tartózkodsz a vízhajtó manager tabletták

szedésétől, viszont ostobaságaid meg nem ismételhetőek mindvégig

papagájszerűen…

    Mégis - ha elkerülhetetlenül(?) folyamatos botrányba keveredsz,

úgy borogatással kezeled magad – de nem borral!

    Nagy hiba lenne azonban részemről, ha kétkedéssel fogadnám az

általad elmondottakat.

    Befejezem, mivel nem szeretnélek visszatartani – hiszen most is

éppen a sűrű köd vár reád, hogy varázserőddel feloszlasd azt.

     Nem féltelek már, mert egy teljes légtérfigyelő ezred követi

minden lépésedet, amit a légtérfelderítő kötelék csupán

útvonalgyakorlatnak nevez – ami tulajdonképpen a Te életed, és ez

egy valóságos lázálom!  

 

Bp. – 2010. márc. 29. – Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.