Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Májusi álom, mely nem teljesült… --- 447. ---

2010.05.05

          Májusi álom, mely nem teljesült…   --- 447. ---

 

     A teljes boldogtalanság megismeréséhez nem volt szükséged

semmiféle tanfolyam elvégzésére, viszont – mai eszeddel –

szívesen beiratkoznál - még egy részleges boldogságot nyújtó

tanfolyamra is, de ennek indításáról nincs tudomásom…

    Hallottam valakiről, aki úgy váltja személyiségét – mint ingjét,

ellenben arról meg nem kaptam fülest, hogy miért mentél el?

     Pedig jók voltunk ketten, és azt hittem, hogy az eltelt idő

elégséges lesz ahhoz, hogy sikerüljön feldolgoznod magadban

mindazt – mit elvett a múlt, de ehhez – most azt látom – harminc

év sem lenne elegendő, pedig harminc év az nagy idő! Nagy ám. 

    Az én életem is teljesen másként alakult volna – de ez nem érdekel

senkit – s a tovaröppenő boldogság helyett, most megkaptam 

„A világváros boldogtalanja” kitüntetést – aminek hozadéka egy

érem, amin az áll, hogy: Te meg ki vagy(?) – de nem untatlak

evvel. Minek?

     „Ügyünk,” már végképpen lezáródni látszott, de Te a

legváratlanabb élethelyzetekben is képes vagy belétaposni – a

hangyabolyba - amiből mindig kerül, s most is ez történt.

     Érdekes az, hogy soha egyetlen kérésed nem volt felém, de

most azt követeled, hogy menjek vissza hozzád – csak nem

mondod meg ennek helyét(?) – mert most ez az akaratod, s

emberi akarásodból sohasem volt hiány(om).

    Visszaemlékezve – valamikor úgy imponált néked, hogy

fényképész vagyok, de ennek már nem érzem súlyát, sem

tekintélyét, pedig ez „akkor” ez sokkal több volt részedről – mint

tisztán, vagy egyszerűen szakmai érdeklődés.

     Most – valami egészen különleges dolgot érzékelek

csápjaimmal, és azt, hogy nem a fényképészet – vagy a fotós –

érdekelt, hanem az ember volt a számodra fontos – ki

a kamera – és a szívkamarák mögött állt, s ez az ami érdekes

lehet, vagy lesz - az út folytatásában.

    Keresem tehát kódolt üzeneteid átvevőhelyét – már ha van

ilyen hely persze, s pusztán remélhetem azt, hogy nem magam leszek

az, ki nem érti majd meg kódolt üzeneteidet – de megteszem, amit

tudok.

    Soha nem is gondoltam volna, hogy egyszer jó leszek még –

miután befejeztük, mit el sem kezdtünk.

    Folyamatosan kapcsolatban kell lennünk, és maradnunk, mivel

megígérem, hogy számíthatsz rám, de addig is vigyázz nagyon

magadra, s járj el a fodrásznődhöz!

   Látom, még szólanál néhány kedves szót – de megszakadt az

összeköttetés, ami egy közös májusi álmunk lehetett – volna,

mely azonban nem teljesült…    

   

     --- Köszönöm, hogy elolvastál! ---

 

MB 2010. máj. 04. – Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.