Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Merengés a múlt Májusa felett --- 445. ---

2010.05.05

           Merengés a múlt Májusa felett   --- 445. ---

 

     Amikor fotográfusnak jelentkeztem, az evvel járó orvosi

vizsgálatok során - a szemészetre is eljutottam.

    Az engem vizsgáló Főorvos úr – azt a kijelentést tette, hogy

szemeim jók és alkalmas vagyok a szakmára, ám rögtön

hozzátette azt is, hogy a választott pálya – az igen hamar megöli a

szemet, ám látván ledöbbenésemet – azonnal kiegészítette,

viszont amilyen mértékben romlik majd a szem – ugyanilyen

mértékben növekszik a fényképész látása, és ez megnyugtatott –

valamelyest.

     Magam is meglepődöm, hogy eszembe jutottak a szimpatikus

szem-szakorvos által megfogalmazott gondolatok – mivel igen távol

vagyok még attól, hogy szemüveget írassak fel –

szemüvegkereséshez.

     Így hát most inkább téged kereslek, ó Május!

Hiábavaló dolgokon merengek el csupán, amikor a májusra

figyelhetnék, és REÁD.

     Minden évben  - valósággal láthatatlanul, de előtör a május –

látható fényével, amihez persze szemek kellenek, s nem

szemüveg(ek).

    A májust viszontlátó tükröm azonban valamiképpen elmozdult,

ezért egészen más hónapot mutat – s most éppenséggel a decembert,

de teszek róla – és újra képbe hozom a májust, mivel szerencsémre

csupán a naptár billent el… 

    Az elmúlt héten váratlanul beidéztek az Álomelosztási Központba,

hol az édes – és a keserű álmok kimérése folyik, s jelentették, hogy

teljességgel érthetetlen mód, de nem jelentkeztem – a hivatalból

kijáró további álmaimért, amiről én mit sem tudtam, pedig

rengeteg álmom maradt még - felhasználatlanul.

     Miközben másokért mindent megtennék emberileg, önmagam

kulcsfontosságú ügyeiről – meg mindig megfeledkez(t)em.

    Tekintetedről azonban meg nem feledkezhetem, és újratanulom az

olvasást – most szemeidből.

    Teljességedben nem merek rád pillantani, mert akkor meg a

szorzótáblát felejtem el, ugyanakkor írásaimhoz meg Múzsám lehetnél.

    A szemorvos nevéről – noha megfeledkeztem, de látásom valóban

rengeteget javult, s így nem szükséges a régmúlt Májusán

merengenem – mivel most (már) nagyszerűen látom azt, ahogyan

közelít – soraimnak vége, és így csupán az álmok maradtak tehát – s

a szemüveg eldobása.   

 

Köszönöm, hogy elolvastál!

 

Bp. 2010. máj. o2. Anyák napján…

     Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.