Nimfa a kertemben --- 493. ---
Nimfa a kertemben --- 493. ---
Nimfát ültettem kertembe – amivel féltékennyé tettem Múzsámat,
ki érthető mód eltávozott tőlem – már jó ideje…
Kertem Nimfája, bár olyan mint egy szép-karcsú és ifjú nő – ki
ráadásul fiatal hajtás még, mit magam ültettem – gondolataimba,
hol még nem járt a gondolatrendőrség.
Csábos csemetém – hajlik jobbra, hajlik balra – a szellő iránya, kedve
és akarata szerint, amiképpen csapja neki a szelet.
Nemtetszésem nyilvánvaló – hiszen nem veszem kifejezetten nagy
örömmel a szél megjelenését, és ez egy példátlan (jogi) eset is egyben!
A realitást azonban mindenképpen el kell fogadnom, s megpróbálok
alkut kötni a széllel – mely mögött, vagy éppen benne - ott érzem a(z
elátkozott) sors jelenlétét.
Mit műveltél(?) – próbálom meg felelősségre vonni, majd kapcsolok,
de hiszen ez egy csata – s a nimfát meg magam akartam telepíteni.
Benne(d) volt akaratom, s megvallva - csupán egyszerű birtoktárgynak
gondoltam Nimfámat – mely megfogja majd a szelet, és valóban megfogta –
s ez mégis fáj.
Neked nem hazudhatok Kedves Olvasóm, és valójában mégis a Múzsa
izgat, hogy hol-merre bujkál – s hol osztja csókjait???
Csak keresgélek a jelen lehetőségei között, viszont negatívak
tapasztalataim – amiket filmnegatívokként őrzök – de most azt érzem,
hogy gyorsan kell döntést hoznom.
Az élet közben előre ment néhány lépéssel, s Nimfám a viharrá erősödött
szél mellett döntött.
A Múzsáról sincs sok – vagy újabb hírem, s csupán annyit súgott –
nevetve rajtam – a szél, hogy állítólag leadta vállalkozását – mert nem
vállaltam.
--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---
MB – 2010. jún. 14.
Baráti szeretettel: bősze emil miklós. -_-
