Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Te Drága! --- 404. ---

2010.05.07

                                 Te Drága!   --- 404. ---

 

     Amennyiben tudatosulna az emberekben, hogy milyen hihetetlen erők

szunnyadnak bennük, úgy minden bizonnyal megijednének – noha Te

igen óvatos vagy, talán még eltúlzottan is – mivel még a templompadokba

is biztonsági öveket szereltetnél – és akkor soha senki nem zuhanna a

padok alá elalvás miatt - az alvó egyházakban…

     Igen, van, hogy még a legveszélyesebb sötét erők is – világos sörök

képében mutatkoznak.

     Nem történik azonban semmilyen különösebb esemény körülötted –

már vagy öt perce, hogy nem – és joggal (- jog nélkül?) hihetné így

bárki azt, hogy hiába vezekelsz – nap mint nap.

     Látszatra – olyan vagy, mint a többi emberek, és Te is az élőket

keresed és hívod, viszont a megholtakat meggyászolod – és nyugodni

hagyod.

     Az agglegényeket - továbbra is kicsiny ólomkatonáknak nézed

csupán, kik mégis szívedet nehezítik.

     Sohasem hallgattál rám, és mindig békeidőben kezdeményeztél

ütközeteket – velem.

     Senki nem venné észre, hogy megbomlott egészséged, s csak nekem

árulod el, hogy lúdtalppal kínlódsz – gyermekkorod óta – és ez

enyhítő körülmény nálam, s már meg is bocsátottam az utolsó

tangónkat is, amikor már távolságtartó voltál velem.

    Ma már boldogan mondasz mindenre igent, s érvényes ez nem

csupán a tangóra, de az életre – kettőnk életére is.

    Nem vagy azonban képes továbbra sem – a múlt elengedésére,

mivel ezt érezhetem most – amikor tangózás közben magadhoz

szorítasz.

     Miután kiengedsz (szorításodból) – újra elemezlek, és rájöttem,

hogy már nem vagy olyan rettentően bonyolult, inkább csak drága…

Te Drága!

       

Budapest – 2010. márc. 11. – Baráti Szeretettel: bősze emil miklós.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.