Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ugye szeretsz még? --- Olvasás szemeidből --- 503. ---

2010.06.22

                     Olvasás szemeidből   --- 503. ---

 

     A móri árvákról álmodsz – miközben szanaszét minden(ed), s éppen

ezért igen féltelek, hogy csak elkallódsz - a nagyvilágban. Ne tedd!

     Kevés napsütés, ám továbbra is sok felhő körülötted.

Én? Köszönöm, és nem is panaszkodnék – állandóan, sőt!

     Senki nem hinné el rólam - de támogatómként lép fel Múzsám, s

mesekönyv megírására kért fel – ezért úgy döntöttem megkereslek,

hogy valami szép és kedves mesét olvassak ki szemeidből, mit majd nem

kellesz tiltott könyvként indexre helyezni – a gyermekolvasók tábora elől.

    Újra nyitott tehát minden, s az emberi félelem megszégyenülten messzire

távozott – egy időre legalábbis - ahhoz, hogy hetedmagával térjen vissza – ám

most tiszta a levegő, és nyitott minden még – nem lévén semmi kudarcra ítélve kapcsolatunkban. Így fenntartások nélkül fogadsz, s már fel sem merülne

benned – ennyi idővel kapcsolatunk után, hogy szétszedd-szétverd az ügyet –

ami azért mégiscsak több volt, mint egy hallomásos vallomás tudomásulvétele –

részedről…

    Új világot építünk immáron – hol most az alvásnak nincs helye, csupán az

álmodozásnak.

    Már megválaszolsz kérdéseket, és új álláspontot képviselsz – így teljesen

felesleges elgondolkodni azon, hogy rosszakaróink miatt voltak az égiháborúk,

és e hosszú szünet - kapcsolatunkban.

     Van saját kiindulási pontod, ami a csillagászati nyár - s ez önmagában is

meghatározó lehet, meghatározhatatlan világunkban. Ez határozza meg most

tudatod, s ezt szemeiddel tudatod – melyekbe újra belemélyedek, hiszen minden

kétség nélkül – de nem minden szépség nélkül – alkalmasak lehetnek egy ünnepi

bélyegblokk megjelentetéséhez, ha megjelensz – és miért ne jelennél meg???

    Igen, Te vagy a jelen – igaz magad után vonszolod múltadat is, mit nem tudnál

még csupán egy pillanatra sem letenni, vagy nélkülözni!

    Nézem tehát szemeidet - honnan gyermekeknek szóló mesét kell kiolvasnom,  

s már kezdem is.

     Tudjátok Gyermekek – hol volt, hol nem volt – egy álom amilyet még senki

sem látott, de még csak bátorsága sem lett volna ehhez – ami a megálmodás után

nyomban tovatűnik. Ezért írom le tehát, hogy megmaradjon – mielőtt felnőnétek –

hiszen az álmok többek mint vándorlelkek, igaz igencsak törékenyek – porcelánboltba

illőek, hol nem vonulnak át boldogtalanul vándorló elefántok.

    Szemeid varázsa parázslik most előttem ahhoz, hogy nem sok idő múlva

nyomtatásban bolyongjon majd – az időtlenségben…

    Figyeljetek hát Kedves Gyermekek /= Kedves Olvasóim!/, és meglátjátok, hogy

nem lesz több földrengés életünkben – de ezt szeizmográfusok is megerősítették –

csak mese, mese, és mese – mely el nem fogy, míg Múzsám támogatólag áll ki

mellettem – fáradhatatlan (csinosságot nem nélkülöző) lábaival.

    Végül még - röviden csak – a Múzsáról, ki nem seprűnyélen lovagol – és édes a

csókja, ami akár szemmel láthatólag is érzékelhető lesz – amint ideér, mert

elérkezik - minden mesének a vége, talán hamarább is - mint gondolnánk evvel.   

   

     --- Köszönöm, hogy elolvastál! ---

 

Mátraballa 2010. jún. 22.

    Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.