Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vége annak a világnak --- 560. ---

2010.09.14

               Vége annak a világnak   --- 560. ---

 

    Mire rájöttél arra, hogy megértést és együttműködést kérek –

addigra kikerültél a központból, s az emberek ha nem is le – de

melléd néznek, és most azt érthetted meg, hogy már nem is vet

olyan érdekes hullámokat - a hajad.

    Aki pedig nem vet, az hiába is várja élete nagy aratását!

Úgy érzem pedig, hogy szolgaian megfelelsz a külső elvárásoknak –

de sohasem ellentmondva önmagadnak.

    Már felém sem a kényszeres igazolásokkal közelítesz – hanem

minden mondatodban az igazságot mondod el, és azt az igazságot –

mit sajátodnak gondolsz.

     Belátom magam is, hogy valóban nagy kár, de vége van annak

a világnak – aminek alapján, újra eljuthatsz hozzám.

     Nem én akartam ezt (így), hanem Te akartad – igaz, és ez

mentségedre legyen, hogy nem találtuk meg azt a közös – és

mindkettőnk számára elfogadható formulát, mellyel dűlőre

vergődhettünk volna.

    Összefonódásunk rövid ideig tartott csupán – de mintha nem

is általunk lett volna összerakva ez az egész…

    Evidenciaként következik mindebből az, hogy újra szabad vagy.

Ebben a nagy szabadságban azonban az is benne van, hogy szabad

vagy arra is, hogy most már végképpen oldalamon maradj –

oldalborda erősítőként – mivel vége annak a világnak, amikor az

emberek melléd néztek. 

 

--- Köszönöm, hogy elolvastad! ---

 

Parádfürdő (Tündérkert) – 2010. szept. 14.

     Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.