Vége annak a világnak --- 560. ---
Vége annak a világnak --- 560. ---
Mire rájöttél arra, hogy megértést és együttműködést kérek –
addigra kikerültél a központból, s az emberek ha nem is le – de
melléd néznek, és most azt érthetted meg, hogy már nem is vet
olyan érdekes hullámokat - a hajad.
Aki pedig nem vet, az hiába is várja élete nagy aratását!
Úgy érzem pedig, hogy szolgaian megfelelsz a külső elvárásoknak –
de sohasem ellentmondva önmagadnak.
Már felém sem a kényszeres igazolásokkal közelítesz – hanem
minden mondatodban az igazságot mondod el, és azt az igazságot –
mit sajátodnak gondolsz.
Belátom magam is, hogy valóban nagy kár, de vége van annak
a világnak – aminek alapján, újra eljuthatsz hozzám.
Nem én akartam ezt (így), hanem Te akartad – igaz, és ez
mentségedre legyen, hogy nem találtuk meg azt a közös – és
mindkettőnk számára elfogadható formulát, mellyel dűlőre
vergődhettünk volna.
Összefonódásunk rövid ideig tartott csupán – de mintha nem
is általunk lett volna összerakva ez az egész…
Evidenciaként következik mindebből az, hogy újra szabad vagy.
Ebben a nagy szabadságban azonban az is benne van, hogy szabad
vagy arra is, hogy most már végképpen oldalamon maradj –
oldalborda erősítőként – mivel vége annak a világnak, amikor az
emberek melléd néztek.
--- Köszönöm, hogy elolvastad! ---
Parádfürdő (Tündérkert) – 2010. szept. 14.
Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-
