Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Virtuális kirándulás, a múlt májusába --- 444. ---

2010.04.29

                 Virtuális kirándulás, a múlt májusába   --- 444. ---

 

     Számomra szinte teljességgel érthetetlen módon kezdtél újabb hadakozást a

múlttal, viszont harci taktikádnak logikáját azonban meg nem kérdőjelezhetném.

    Különben megannyi kérdőjel van bennem, már csupán egykori

lélektantanáromnak – Kővári Emilnek – gondolatai kapcsán is, kitől talán az

elsők között – vagy éppen a legelsőként tanulhattam meg azt , hogy az emberi

halál beállta előtt - lepereg életünk nagy filmje.

    Valóban még nem tudhatjuk azt, hogy mi játszódik le agyunkban – közvetlenül

a halál beállta előtt!

    A Tanár úr szerint, mindent leperegve láthatunk majd – de ne legyünk azonban  

kíváncsiak sem, és ne is siessünk evvel! Ráérünk.

    Jócskán mellékvágányra vittem most Kedves Olvasóimat –gondolataimmal –

amiért kérem, hogy legyenek elnézőek velem(!), viszont mentségemre legyen

az, hogy nem feledkeztem meg rólad, és mindarról - mi múltunkból közös…

     Volt alkalmam megismerni beadványodat, amiben megfellebbezted a múlt

visszahozhatatlanságát. Ez igen!!! Így nem is lehet többé képtelenség előttem a

múlt visszadátumozása, melynek felülbélyegzési titkát hétpecséttel őrzöd, mit

érthető módon - teljes megértéssel kell, hogy elfogadjak.

    Életed első komoly csörtéin - már túl lehetsz, s most virtuális kirándulásra

hívsz a múltba, melynek egyetlen feltétele az, hogy komolyan kell vennem, s

nem szabad kételkednem ebben – még egy hajszálnyit sem.

    Csak figyellek amint a múlt lemezjátszójára felhelyezed a portalanított

nagylemezét – a múltnak, s már indítod is a szerkentyűt.

     A lemezlejátszó tűje azonban – meglehet hozzád hasonlóan makacs – és

elakad egy képzeletbeli Parókiánál, honnan nem indul tovább. Miért???

    Sajnálattal közlöd, hogy most itt ragadtunk, s meglepetésemre átnyújtasz

egy lelkészi kinevezést, aminek érzékeltetésére egy palástot is mellékelsz, és

mind emellé a templom cintermét nevemre íratod – mint (álom)tulajdonjogot. 

    Az emlékek hirtelen való felidézéséből azonban képtelen vagyok magamhoz

térni – amikor az elakadt tű továbbhalad, s már lejáróban van a korong – és ekkor

felajánlod, hogy annyiszor pakolod fel újra e lemezt, ahányszor csak akarom,

mivel ettől nem kapható gyomorrontás. Ez biztos. Minden egyéb bizonytalan…

     Te akartad! És, hogy miket ki nem találsz, csakhogy igazold evvel is – a jelen

sikerét, ami elszakíthatatlan a múlttól, és így számtalanszor lepereghet azon

film – melyet a világ legnagyobb Rendezője rendezett – végtelen kegyelméből.   

 

--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---

 

Bp. 2010. ápr. 29. – Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.